Márki-Zay esete a multi level marketinges politikával

Pontosan emlékszem arra a fülledt, párás nyári napra (a levegőben már lógott a megváltó eső lába), amikor felhívott... na, a nevére már nem emlékszem. Kissé gépies, kötelességteljesítő hangja volt a nálam pár évvel idősebb lánynak, aki „egészségüggyel kapcsolatos”, mégis „rugalmas és jól kereső” állást ajánlott nekem, amivel ráadásul „az embereknek is tudok segíteni”. Hát, ilyen a mesében sincs, gondoltam magamban – amikor épp az első munkahelyemet kerestem egy bölcsészdiplomával a zsebemben.

Annyi valóságérzetem azért volt, hogy az első pillanattól kezdve gyanakodva viszonyuljak ehhez a hirtelen jött „nagy lehetőséghez”. És a megérzésem ezúttal nem csalt…

Az „állásinterjú” egy társasházi lakás utcára néző, tágas nappalijában zajlott valahol Újpesten. A beléptetésnél kissé izgatott, szemmel láthatóan mindent kontrollálni akaró szervezők fogadtak minket, köztük az én beszervezőm is, aki idősebb társainál valamivel bizonytalanabb volt. A szervezők egymást kerülgetve próbálták biztosítani, hogy a belépőket az „ő nevükre írják”.

A teremben elég sűrűn ültünk, gyorsan beleheltük a szobát, az ablakot az utcai zaj miatt nem volt tanácsos kinyitni. A szervezők azt kérték, hogy az előadás végéig lehetőleg ne változtassunk helyet, ne zavarjuk a többieket az elmélyülésben. Merthogy minden információ, amit hallani fogunk, aranyat ér.

Stílusos – 5-10 perces – késéssel megérkezett a Nagy Előadó is, kiemelt státuszának minden látható attribútumával (nagy kocsi, aranylánc, laza fehér zakó a feszes póló felett, stb.)

a cég Alapítójáról, aki azóta egy trópusi tengerparti magánszigeten (-szigeteken?) él; a Termékről, mely mindenféle halálos betegséget meggyógyított már; és végül a Küldetésről, mely járulékos nyereségként egy idő után nekünk is biztosítja majd a gondtalan láblógató élet lehetőségét. Ehhez a cég egy jól strukturált bérezési rendszert épített fel, egész stadionokat megtöltő „továbbképzési” alkalmakkal.

A lényeg, hogy mi is fokozatosan lépkedünk felfelé a ranglétrán, és egy idő után már pusztán a beszervezett emberek által beszervezett újoncok után járó jutalékokból is vígan élhetünk. Így a szervezők osztályozási kényszere is rögtön érthetővé vált, hiszen nem mindegy, hogy kinek hány meghívottat írnak jóvá a cég Nagykönyvében! 

Az egy-másfél órás lelkes beszédáradat végére már jó néhányan fészkelődtünk a helyünkön, nekem például a Csodás Termék képe helyett a távoli mellékhelyiség délibábja derengett földi mennyországként.

Ez volt az első találkozásom az MLM-mel, aminek otthon egy kicsit jobban utánaolvasva elég gyorsan felmértem káros, sőt bizonyos szempontból ördögi mivoltát. Röviden: a beszervezési rendszer itt annyiban különbözik a klasszikus piramisjátéktól, hogy mindig van egy tényleges termékalap, amit persze a meggyőzés érdekében már-már földöntúli tulajdonságokkal ruháznak fel.

Végső soron

(meggazdagodás, gondtalan élet) a transzcendens irányultság helyett. Éppen ez benne az ördögi – a folyamat vége itt nem feltétlenül az anyagi összeomlás, mint a piramisjátéknál, hanem a személyes kapcsolatrendszer kimerítése, feláldozása a cég által kijelölt Nagy Célok, végső soron az Értékesítés oltárán. Mert ki akar olyan emberrel barátkozni, aki minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy eladjon neki valamit, és/vagy beszervezze őt is a cégbe, hogy együtt még többet adjanak el? Az említett „továbbképzések” pedig végső soron nem mások, mint folyamatos kollektív megerősítés abban, hogy ha eléggé hiszel a Nagy Célban (meggazdagodás), akkor bármit elérhetsz – és persze az ehhez szükséges meggyőzési, manipulációs technikák elsajátítása.

Érthető, hogy a piaci átalakulás hajnalától a mai napig sok hazánkfia jó lehetőséget lát az MLM-ben a gyors és könnyű (?) meggazdagodásra – habár a valóságban ez keveseknek sikerül.

Amikor viszont ezeket a technikákat és gondolkodásmódot a politikai életben is felismerni véljük, az el kell, hogy gondolkodtasson minket.

minden pillanatot és eszközt a Nagy Cél elérésének szentelni (a Fidesz legyőzése), önmagunkban egy pillanatig sem kételkedni, hiszen mi gyógyírt kínálunk minden problémára (is). Természetesen az egy percig sem merül fel, hogy van-e hitelességi alapja annak, amit mondunk – ez egyszerűen kívül esik az MLM-es beszervezési és meggyőzési rendszeren, amelynek egyetlen célja az értékesítés (jelen esetben: egy politikai terméké).

Így például az sem szorul magyarázatra, hogy a Nagy Előadó minden politikai ellenfele lop, csal és hazudik, miközben ő maga a ma született ártatlanság és – persze – Szeretet. Aki pedig nem követi vakon a Nagy Előadó – gyakran igencsak zavaros – világértelmezését, az minimum lámpavasra való fideszes, trágyával etetett gomba és a többi, satöbbi. Emlékezzünk: ugyanilyen evidencia volt pár éve, hogy egy világjáték színvonalas megrendezése nem éri meg nekünk, magyaroknak – ahogy azt az MMM politikai szövetségese, az MM (Momentum Mozgalom) sikeresen képviselte a közéletben egy döntő momentum erejéig, mielőtt a lufi ugyanolyan gyorsan, ahogy felfújták, kipukkadt.

Sok volt MLM-es számol be róla, hogy utólag, egy kicsit érettebb fejjel már elfecsérelt időnek érzi a Termék minden áron való értékesítésének szentelt éveket. Természetesen nem amellett szeretnék érvelni, hogy az egész (politikai) marketinget dobjuk a kukába – csak nagyon nem mindegy, hogy az ilyen megszállott értékesítési/hatalomra kerülési törekvés mögött van-e valódi, maradandó, időtálló tartalom (konzekvens ideológia, pártépítés, a választók többsége számára húsba vágó ügyek képviselete, ellenőrizhető és később is vállalható állítások), vagy csak üres lózungok és másokra mutogatás.

Ezek nélkül ugyanis a politika valójában el-MLM-esedik, azaz végső soron eljelentéktelenedik. Isten mentsen bennünket egy ilyen kormányzástól!

A szerző irodalomtörténész, parlamenti tanácsadó

Nyitókép: Facebook