Az uniós éghajlatpolitika nem egy vagyonszerzési lehetőség!

„Újabb uniós csúcstalálkozó volt a napokban. Ezúttal a világjárvány utáni gazdasági újjáépítés megvitatása részeként egy fontos vita volt az energiapolitikáról és éghajlati kérdésekről. Ez a vita közvetlenül érinti európaiak millióinak a mindennapi életét. Az egyik kockán forgó kérdés az új, stabil munkahelyek létrehozása, valamint annak biztosítása, hogy az üzemanyag- és energiaárak emelkedése ne tegye tönkre családok millióinak költségvetését, többek között Magyarországon.

Hatalmas energiaválság szemtanúi vagyunk ugyanis, és ha nem teszünk megfelelő lépéseket, az átlagpolgárok fogják megfizetni az árát. Pedig a válságért nem ők a felelősek. Nagyrészt Oroszország és az orosz Gazprom vállalat monopolisztikus zsarolása okolható érte. Mi mással magyarázható az Európába irányuló gázszállítás csökkentése és az üzemanyagárak manipulálása? Hogyan magyarázható az Északi Áramlat 2 körüli nyomásgyakorlás? És végül: mivel magyarázható az orosz csapatok átcsoportosítása Ukrajna keleti határára? Ennek a Vlagyimir Putyin által játszott többszintű játszmának tudható be, hogy a gázárak a közelmúltban akár tízszeresükre is megugrottak. És most, amikor a kedves olvasó ezeket a szavakat olvassa, eme ugrásszerű áremelkedéseket mindannyian a saját bőrünkön érezzük.

Ez elég ok arra, hogy felgyorsítsuk az energiaátmenetet, és így függetlenedjünk a Kreml és a Gazprom kiszámíthatatlan és agresszív politikájától. Fennáll azonban a veszély, hogy Európa cseberből vederbe kerül. Ha az igazságos energetikai átállás koncepcióját felváltja az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) jelenlegi irracionális logikája, kétszeresen fizetünk meg érte mindannyian.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd