Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Most meg számonkérnek, és persze Orbánnak üzengetnek áthallásos dalszövegekben, mivel diktatúra van.
„Erdős Péter napi 4-5 órát fordított Koncz Zsuzsa karrierjére, az elvont pályatársait hivatalosan is megtagadó Bródyval pedig minden konkrét kérdésben szövetségesek voltak. A szocialista Béketanács aktív és meghívott, sőt (Koncz esetében) beházasodott vendégei 1990-ben még az SZDSZ mellett kampányoltak, ma pedig Orbánékat vádolják diktatúrával.
Az elejét vallomással kell kezdenem: az ideológiát és az ízlést ketté kell választani. Zenei teljesítményüket tekintve maximálisan elismerem, sőt, inkább kedvelem Bródy és Koncz Zsuzsa életművét. És csupán azért, mert valakit (másokat) üldözött a rendszer, attól az még nem lesz feltétlenül jó (jobb) zenész. Szerintem sokan vagyunk ezzel még így. /Bár kiver a jeges veríték, amikor búgó hangján sokadszorra is nekiesik a Ha én rózsa volnéknak./
Mező Gábor kiváló összeállítására építve mégis muszáj volt ezzel indítanom, mert vele ellentétben nem rajongok sem Radics Béláért, sem a Syriusért, sem a Kexért. Ez van.
Amivel viszont mindenképpen szeretnék foglalkozni, az a szoclib oldalra jellemző álszentség (pofátlanság). Sőt: az, hogy még utólag is üldözött forradalmárnak állítják be magukat, olyanoknak, akik személyesen ütötték ki a betondarabokat a berlini falból. Most meg számonkérnek, és persze Orbánnak üzengetnek áthallásos dalszövegekben, mivel diktatúra van. És a ház előtt álldogáló rendőrautókra célozgatnak.”
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt