Kétharmados törvényeket sima többséggel módosítani: alkotmányos katasztrófához, anarchiához vezethet

„1. A 2010-es választásokat olyan eljárási szabályok alapján tartották meg, amelyeket a magyar politikai közösség egységesen elfogadott. E választásokon a jobboldal teljesen jogszerűen szerzett kétharmados többséget. A 2010-ben hatályos Alkotmányt – saját szabályai szerint – a mindenkori Országgyűlés kétharmados többséggel volt jogosult módosítani. 

2. A jövő tavaszi választásokat az Alapörvény, illetve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény alapján fogják lebonyolítani, miként a 2014-es és a 2018-as választásokon is ezek alapján szavaztunk.

3. Abból, hogy valamely magatartás formálisan megfelel a rá vonatkozó jogszabályoknak, nem feltétlenül következik, hogy az a magatartás jogszerű is. A joggal való visszaélés tilalmának, a summum ius summa iniuria tételnek éppen az a lényege, hogy a jog társadalmilag nem vak: ha valamely formálisan jogszerű magatartás összeegyeztethetetlen a jog társadalmi funkciójával, úgy e magatartás bizony jogellenesnek fog minősülni. A formálisan jogszerű tehát tartalmi alapon – kivételesen –jogellenes lehet. 

4. A jogállamiságból következik, hogy a formálisan érvényesen megalkotott és kihirdetett jogszabályok mindenkire kötelezően alkalmazandóak. A jelenlegi magyar közjogi rendszerben, az Európai Unión belül, jogállami keretek között a magyar jogszabályi rendelkezés három módon fosztható meg e kötelező erejétől: (i) a megalkotására jogosult szerv az arra irányuló eljárásban – tehát az Alaptörvénynek megfelelően – módosítja vagy hatályon kívül helyezi; (ii) az Alkotmánybíróság (értve itt nyilván a törvényes megválasztott Alkotmánybíróságot) megsemmisíti, például azért, mert a jogalkotó a saját jogalkotói hatalmával visszaélve alkotta azt meg, vagy mert az sérti az Alaptörvény C) cikkét; (iii) konkrét ügyben az eljáró magyar bíró úgy határoz – szükség szerint az Európai Unió Bíróságának a megkeresését követően –, hogy a magyar jogszabály nem alkalmazható, mert az ellentétes a közvetlenül alkalmazandó európai joggal (ami azonban nem jelenti, hogy e magyar jogszabály egyébként ne maradna érvényes, és hogy ne kellene azt az egyéb olyan ügyekben alkalmazni, amikor az európai jog alkalmazása nem jön szóba). 

5. A summum ius summa iniuria tétel megfordítása nem igaz: a formálisan jogszerű tartalmi alapon ugyan lehet jogszerűtlen, de a formálisan jogszerűtlen tartalmi alapon, a jogszabály ellenére sosem válhat jogszerűvé (a jogrendszerben ugyan vannak olyan szabályok, amelyek szerint egy jogellenes magatartás jogszerűvé válhat, pl. az eredetileg érvénytelen szerződés utóbb érvényessé lehet, de ilyenkor is a jogszabály – vagy az alapján a törvényes bíró – minősít, formálisan).

6. A fentiekből következik: ha van olyan érvényes (tehát formálisan rendben megalkotott és kihirdetett, az Alkotmánybíróság által meg nem semmisített) magyar jogszabályi rendelkezés, mely szerint adott jogszabályt (pl. az Alaptörvényt) csak kétharmados többséggel jogosult az Országgyűlés módosítani, akkor feles többséggel e jogszabályhoz jogállami keretek között – az alkalmazott jogi technikától függetlenül – érvényesen hozzányúlni nem lehet; e tekintetben közömbös, hogy kinek mi a politikai véleménye a kétharmados szabályról, a módosítani kívánt jogszabályról vagy a módosítás céljáról. Jogállamban a cél sosem szentesíti az eszközt. 

7. Ez jogilag ilyen egyszerű. Minden olyan érvelés, mely azt igyekszik bizonygatni, hogy mégiscsak lehet (olyan kivételes esetekben, amelyeket az érvelés készségesen meghatároz számunkra) kétharmados törvényeket sima többséggel módosítani, politikailag ugyan értelmezhető, de – a jogállamiság keretei között már értelmezhetetlen – forradalomhoz, polgárháborúhoz, alkotmányos katasztrófához, anarchiához vezethet csak; az ilyen érvelés jogilag ezért menthetetlen, azt nyomban elvágja Occam borotvája.”

Fotó: Parlament.hu