Karácsonyt nem lehet eltörölni. Áldott ünnepet!

„Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.”
(Ady Endre: Karácsonyi rege. Részlet)

Hitünk szerint mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, Betlehemben megszületett a Megváltó. Földi értelemben nem volt nagy csinnadratta, az Ige megtestesülése a nemes egyszerűség jegyeit öltötte, sőt, magára vette minden szegénységünket és osztozott – már akkor – a kitaszítottak sorsában. Aznap este a világ menete megfordult, és attól kezdődően teljesen új irányt vett. A kereszténység később megszentelte a korábbi pogány fényünnepet és annak időpontjára helyezte Jézus születésének ünneplését. Ez karácsony tartalmi oldala. 

A formai pedig kevéssé fontos, éppen csak annyira, amennyire a belsőt képes szolgálni a külcsíny. Őrizzük hagyományainkat, hitünket, szokásainkat, mert formálnak és megőriznek bennünket. 

Az elmúlt kétezer év során megannyi vihar tombolt, amelyek fel akarták forgatni a rendet és amelyek el akarták törölni a karácsonyt. Ki akarták tépni az emlékezetből, a szívekből, hogy ideologikus pótlékkal helyettesítve emberellenes rendszerek szolgálatába állítsák a vallás helyére erőszakolt eszméket. S bár sokakat rántottak magukkal a szakadékba, e forradalmak végezetül mind elbuktak, mert Isten ellen lázadni lehet ugyan, de nem érdemes. 

Legutóbb a kommunisták akarták eltörölni karácsonyt – ma mégis ünnepeljük. S hol vannak már azok, akik fenyőünneppé degradálták ezeket a napokat?! 

Ma szellemi örököseik kísérlik meg eltörlését, olykor nyíltan, máskor burkoltan – s hol lesznek már, amikor még mindig ünnepelni fogjuk Jézus születésének ünnepét!?

A jövőnk abban áll, hogy átadjuk gyermekeinknek a hagyományainkkal együtt a hitünket is. Hogy megtanítjuk nekik, mit, miért és miként ünneplünk, miért fontos, hogy együtt van a család, hogy mit és miért éneklünk, imádkozunk a fa körül, s hogy nem az ajándék, hanem a szakrális tartalom a lényeg. 

Mert távlatosan szemlélve civilizációnk eseményeit, mégiscsak azt látjuk, hogy fontos erőfeszítéseinkkel együtt valójában mégsem mi őrizzük meg a karácsonyt, hanem a karácsony őriz meg minket. 

Hűségben a jövőnk – és a betlehemi istálló jászlában. Lépjünk most oda a hív pásztorokkal együtt!

Áldott szent karácsonyt kívánok!