Isten megajándékoz önmagával bennünket

„Évről évre arra törekszünk, hogy lehetőségeink szerint a legtöbbet tegyük a karácsonyi asztalra, a fa alá, ugyanakkor mégis sokszor ott a hiányérzet bennünk. Mitől lesz igazán karácsony a karácsony?

A karácsony a szeretet ünnepe, és adventben nemcsak gondolkodni, elmélkedni lehet, hanem az ember nekiáll és nagytakarítást végez, nem csupán a szobában, a lakásban, hanem a szívében is. Ilyenkor elmegyünk szent gyónást végezni, kiengesztelődünk egymással, bocsánatot kérünk, megbocsátunk mi magunk is. Nem elég, ha csak tiszta a lakás, hanem fel is kell díszíteni jócselekedetekkel. Karácsonykor próbál mindenki angyal lenni férje, felesége, gyermekei és szülei számára. Én azt gondolom, hogy ezek olyan gyakorlatok, amelyek fénnyel és örömmel töltik el a szívünket. A sízést sem elég nézni a televízióban, mi magunk kell lécet kössünk, fölmenjünk a hegy tetejére és onnan lecsússzunk, mert másképp nem lesz meg az élmény. Mindenkit arra biztatok, hogy ne csak teoretikusan, elméletileg készüljön karácsonyra, hanem igen, álljon neki a nagytakarításnak. Kivel vagyok haragban? Ki sodródott el mellőlem? – írok neki egy köszöntőlevelet, felhívom telefonon, meghívom egy pohár borra, kávéra, beszélgetek vele, kiengesztelődőm. Újratervezzük a kapcsolatunkat, barátságainkat, és fontos az is, hogy közösen valamit jót tegyünk. Én a gyerekeket sokszor elviszem az állomásra a hajléktalanokhoz, jót tenni, és azt szoktam mondani, hogy szeretnélek megajándékozni titeket az örömszerzés örömével. Ez egy nagy ajándék, sokkal nagyobb, mintha csak anyagi dolgokat ajándékozunk a gyermekünknek.

Mi lehet a karácsony üzente a ma emberének? Mitől élhető úgy meg a karácsony, hogy az lélekbe ható legyen?

Főleg most, a pandémiás időkben falakat talál az ember, feladatokat, amiket nem tud megoldani, egyedül leküzdeni. Nehézségeink vannak mindannyiunknak, és ilyenkor Istenhez kiáltunk, »Urunk Jézus, segíts bennünket!«. Én hiszem azt, hogy Isten segít. Kétezer évvel ezelőtt hogy segített? Egy kisgyermek formájában közénk jött. Én úgy gondolom, hogy ma is úgy szeretne segíteni az Isten, hogy megajándékoz önmagával bennünket. A Szentírás olvasása által szól hozzánk, és akár a templomba menés által is találkozhatunk vele, az imádság csendjében is biztosan segít újragondolni, újratervezni életünket. Adná az Isten, hogy a személyes találkozó létrejöjjön a szívünkben! Ő kétezer évvel ezelőtt egy egyszerű istállóba is be tudott térni. Ne essünk kétségbe, ne mondjuk azt, hogy mi kicsik vagyunk, velünk nem törődik az Isten! Ő biztos szeret, ha megnyitjuk neki a szívünket, akkor belép oda.”

Nyitókép: Földházi Árpád