Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Egy dokumentumfilm, amely leleplezte a „csókos ellenállókat”.
„A múlt héten meghalt Gulyás János, aki testvérével és később »egymagában« sok-sok nagyon fontos filmet készített. Olyan alkotó volt, akinek műveit baloldali (valódi) és jobboldali politikus is ajánlotta már nekem. Pár napja kezdtem el nézni a Szamizdatos éveket, és azon gondolkodtam, hogy behívom beszélgetni. Már nem tudom. Ezzel is elkéstem.
Az idősebbek tudják, hogy a Szamizdatos évekből anno (2004) hatalmas balhé lett, mert szóba került benne a Beszélő-kör (a későbbi SZDSZ) és a diktatúra ma már egyre nyilvánvalóbb paktuma. Szóba került? Pozsgay Imre, Horváth József (a III/III. akkori vezetője) és a többiek egészen megdöbbentő, nagyon érdekesen csengő részleteket árultak el.
Ráadásul Demszky Gáboréknak az sem tetszett, hogy az a néhai Modor Ádám volt a riporter, aki egyrészt szamizdatos volt, másrészt történész-kutató lett, és kevéssé szívmelengető információkat hozott nyilvánosságra Demszkyvel kapcsolatban.
Ezért aztán sem ő, sem Kis János, sem Rajk László, sem Haraszti Miklós nem szerepelt a filmben. Mind káder- vagy impexes-gyerek. Akkor már befutott politikusok voltak. Volt közöttük, aki maoistának indult. Más az Isten tudja, minek. A saját világukban és filmjükben nyilván egymást kérdezgették volna, jól hátba veregetve a másikat, mindig tudva, mikor mit kell elhallgatniuk.”
Fotó: Ficsor Márton