„Az Emberi Jogok Európai Egyezményének szövegezésében nagy szerepet játszottak a brit jogászok, és az Egyesült Királyság volt az első ország, amely aláírta az egyezményt. Ez a leghatékonyabb emberi jogokat védő egyezményt a világon, és 1998-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy ennek nagy részét beépíti a nemzeti jogba.
Elborzaszt, hogy a mostani brit kormány jól láthatóan úgy gondolja, hogy meg kell szabadulnunk az emberi jogokra vonatkozó jogszabálytól, részben gyanítom azért, mert az egyezmény címében az „európai” szó szerepel.
A Konzervatív Párton belül vannak olyanok, akiknek nem tetszik, hogy az Európai Bíróság befolyást gyakorolhat a brit jogra. Ezen álláspont logikáját követve az Egyesült Királyság jobban tenné, ha kilépne minden nemzetközi egyezményből és magából az ENSZ-ből is. Ez valószínűleg a nacionalista és szeparatista tagoknak tetszene.
(…)
Azok, akik kritizálják az Európai Egyezményt, általában a kiváló brit jogszabályokra és a bennük foglalt egyéni jogok védelmére hivatkoznak. Valójában az 1998-as brit emberi jogi törvény előtt a polgároknak nagyon kevés joguk volt. Nem lehet ugyanis egyéni jogokról beszélni, amikor voltaképpen minden, amit a brit parlament nem tilt, engedélyezett, a törvényhozást a lakosság kisebbsége választja és annak hatalmát pedig semmilyen jogszabály nem korlátozza.
Nem hiszem, hogy ez a rendszer elégséges módja az egyéni jogok védelmének.
Az egy dolog, hogy egy jogot törvényben rögzítenek, de az teljes más, amikor egy intézmény szabja meg, hogy mit lehet és mit nem. Az Egyesült Királyságban a brit jogi kultúra nem az egyének alapvető jogaira épült. Az nagyrészt az 1998-as emberi jogi törvény eredményeként jöhetett létre.
Az emberi jogi törvény eltörlése régóta a konzervatívok célja. Emlékszem, amikor Wales első minisztere voltam, Ken Clarke vezetésével munkacsoportot hoztak létre, hogy megvizsgálják a törvény reformját. Hosszas vita és egyeztetés után úgy döntöttek, nem tudnak jobbat nyújtani annál, ami van. Ennek eredményeként nem történt változtatás. És azóta sem változott semmi, ami emberi jogiokkal kapcsolatos jogszabályok eltörlését indokolná.”