A francia elnök és a hazai ellenzék nagy retró meetingje

Nézem a találkozóról készült képet és szégyellem magam. Mintha a Kádár rendszer bármelyik, végtelenül ellenszenveskirakatfotója nézne vissza rám. Hamisítatlan retró, a szobalakberendezésének stílusa azonos a budapesti panelforradalomidején a Domus áruházból beszerzett egyenbútorok ízlésficamos világával. Az, hogy a magyarországi rendszerváltozás után készült a fotó, arra a tárgyi valóságot tekintve csak a francia trikolór mögött csoffadozó uniós zászlóból lehet következtetni. Végtelenül elkeserítő, hogy a „merjünk kicsik lenni” jegyében a magyar zászlót viszont elfelejtették kihelyezni. A zserbó mintás kisasztal körül ül a francia elnök és az ellenzéki „krém”, cukrászdai feeling nélkül, ráadásul még a legelemibb, néhány pohárnak és pár ásványvizes palacknak is híján van a vendéglátói szívélyesség.

A résztvevők második sorában jobbról-balról egy-egy beültetett „kibic” figyeli a fejeseket, az ajtóban álló úrról karján a kabátkájával nem eldönthető, hogy jön, vagy megy, véleményem szerint inkább menne. Mellette a kiskosztümöshölgy vigyázó szemeit Karácsony Gergelyen tartva drukkol a találkozó sikerességéért.

Jakab Pétert, az ellenzéki csapat parizeres „TÁBORNOKÁT” csupán a kanapé szűkössége okán nem hívták meg és talán azért sem, mert Ferenc „TESTVÉR” Márki-Zay személyében elegendőnek tartotta, hogy csak egy „KAPITÁNY” legyen jelen a világ sorsát eldöntő beszélgetésen. Az asztalkán kék dossziéban hibátlan francia fordításban az ellenzék egyetlen A4-es oldalon összefoglalt programja fekszik Simicska Lajos ajánlásával, miszerint „O1G”. Az asztalnál az ellenzéki vezérkar jobboldali figurái, akarom mondani, hogy kizárólagcsak elhelyezkedésüket tekintve jobboldaliak, amúgy tőrőlmetszett újbalosai ülnek. Velük szemben helyezkedik el a vendégül látott francia elnök Emmanuel Macron, mellette a hazai ellenzék ősbalosa, Dobrev Klára ül, vagy inkább úgy helyes, hogy társaival együtt feszeng az erre az alkalomra a raktárból újra felhozott, már leselejtezett garnitúrán.

Említést érdemel még vélhetően Karácsony Gergely hanyagul az asztalra vetett szinkrontolmács készüléke, hiszen ő, ahogy az angolt is „hiperpasszívan” bírja, mit neki a francia nyelv, abban nyilván „ultraaktívan” van otthon.

Végezetül kihagyhatatlan ziccernek érzem, hogy Dobrev Klára bordó kézitáskájáról is szót ejtsek. Tartja a mondás, hogy „Being a gentleman never goes out of fashion”, azaz úriembernek lenni soha nem fog kimenni a divatból. Aki az illem és az etikett szabályait betartja és modorából sugárzik az elegancia arra azt szoktuk mondani, hogy egy igazi úriemberrel, nők esetében egy ízig-vérig hölggyel van dolgunk. Adott helyzetben egy étteremben, vagy hivatalos eszmecsere, találkozó alkalmával a hölgy a táskáját soha nem helyezi a padlózatra. Ha nincs táskatartó, akkor segítséget kér a személyzettől, de semmiképp nem teszi azt a földre, mint pihenéskor a melós ember a hátán cipelt cementes zsákját.

Az, hogy Macron elnök az ellenzék tagjainál többet érdemel-e azt nem feladatom megítélni, de abban az egyben biztos vagyok, hogy fogadtatásának kép szerinti tanúságánál azért mindenképpen.

A szerző színművész

Nyitókép: Donáth Anna Facebook-oldala