Az első Orbán-kormány idején hatalmas előrelépés volt a státustörvény elfogadása és a szülőföldön maradást támogató oktatási-nevelési támogatás bevezetése.
Az is igaz, hogy a 2002-es kampányban a balliberális ellenzék, a konszenzust felrúgva és kihasználva a politikai lehetőséget, már 23 millió román rémképével kampányolt. 2004. év végén a kijózanító pofon újból baloldalról érkezett, azok politikai örököseitől, akik a kommunizmus építésének évei alatt – több mint negyven éven keresztül – tudomást sem vettek a külhonban élő több millió magyarról.
A szocialista táboron belül pedig, amikor csak alkalmuk volt rá, arról biztosították a szomszédos utódállamokat, hogy az ott élő magyarok ügye kizárólag az ő belügyük. Ők voltak azok, akik a rendszerváltozást követően a »merjünk kicsik lenni!« elvét vallották, és külpolitikájukban arra törekedtek, hogy azzal senkinek az érzékenységét ne sértsék. Ez alól kivételt csak a magyarok képeztek.”