Erre a karácsonyi ajándékra nem számított Jakab Péter
A Nép Pártján elnöke azt írja, kevés politikai szövetségese volt, aki soha nem akarta átverni, hátba szúrni, és az egyik Ferenc volt.
A szétdobáló nem győzhet soha. A rettenetes tömegember sem. És Zuckerberg sem, az agyakban ülő kopasz cenzoraival.
„Amennyiben persze apoteózisnak tekinthető, ha egy velejéig romlott, aljas, ocsmány »szétdobáló«, diablos, átveszi az uralmat ezermilliók agya felett. Ez a facebook.
Voltaire, az úgynevezett Felvilágosodás lázában égve, az Egyházra mondott fatvát (de szép fogalomzavar!), imigyen: »Pusztítsátok el a gyalázatost!« Jó lenne tudni, vajon hol van most Voltaire. Mert az egyház még itt.
Az új felvilágosodás a »woke«, a »felébredtek«, a »megvilágosodottak« világmozgalma. Ez egyesíti magában a jakobinusok, a bolsevikok és a nácik legrosszabb, legrémületesebb hagyományait, kizárólag lebilincselő ostobaságában, földhözragadtságában, kisszerűségében újszerű.
S mint ilyen, mindent el akar pusztítani, ami »tegnapi«, s ami nem tetszik neki. Aminek megértéséhez, felfogásához másfél percnél több idő szükségeltetik, az nem tetszik neki, akinek nem a cancel gombon van az ujja egész nap, az nem tetszik neki, aki mással is képes foglalkozni, mint a saját genitáliái, az nem tetszik neki, aki ki akar maradni az abnormálisok és aberráltak világforradalmából, az nem tetszik neki. És el akarja pusztítani.
Ezek fegyvere a facebook.
Pusztítsuk el? Nagy a kísértés, persze. De valójában: minek? A barlangokban, az új tüzek körül úgysem lesz facebook. A megmaradó templomok romjai közé bújva s ég felé fordulva, bocsánatért könyörögve bánni mindent – az is facebook nélkül lesz majd. Nemsokára.
De akkor már a »woke« világforradalma sem lesz sehol. Ezek az őrültek mind halottak lesznek, az újrakezdők pedig ócska, megsárgult könyveket fognak szorongatni a kezükben. Ilyen könyvek egyikéből olvassák majd az újrakezdés új himnuszát:
» (...) te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény lenézve így szól: "Én vagyok az Új!" – feleld:"A Régi jobb volt!" – Hősi léceid mögött mint középkori szerzetes dugott a zord sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros képégetők elől pár régi könyvet: úgy dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett léckatonáid helyén élő orgona hívja illattal a jövendő méheit.«
A szétdobáló nem győzhet soha. A rettenetes tömegember sem. És Zuckerberg sem, az agyakban ülő kopasz cenzoraival. Éppen úgy fognak eltűnni, mint elődeik. S nem marad belőlük semmi, csak szörnyszülöttségük emlékezete.
Hajrá Mandi!”
Fotó: Földházi Árpád