Pusztítsuk el? Nagy a kísértés, persze. De valójában: minek? A barlangokban, az új tüzek körül úgysem lesz facebook. A megmaradó templomok romjai közé bújva s ég felé fordulva, bocsánatért könyörögve bánni mindent – az is facebook nélkül lesz majd. Nemsokára.
De akkor már a »woke« világforradalma sem lesz sehol. Ezek az őrültek mind halottak lesznek, az újrakezdők pedig ócska, megsárgult könyveket fognak szorongatni a kezükben. Ilyen könyvek egyikéből olvassák majd az újrakezdés új himnuszát:
» (...) te csak maradj a tavaly őre! s ha a jövevény lenézve így szól: "Én vagyok az Új!" – feleld:"A Régi jobb volt!" – Hősi léceid mögött mint középkori szerzetes dugott a zord sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros képégetők elől pár régi könyvet: úgy dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett léckatonáid helyén élő orgona hívja illattal a jövendő méheit.«
A szétdobáló nem győzhet soha. A rettenetes tömegember sem. És Zuckerberg sem, az agyakban ülő kopasz cenzoraival. Éppen úgy fognak eltűnni, mint elődeik. S nem marad belőlük semmi, csak szörnyszülöttségük emlékezete.
Hajrá Mandi!”