Orrtyúk

„Amikor visszatértek a csapathoz, és néhány alapgyakorlatot tanultak, az őrmester ismét azzal a jóízű, tempós mozdulattal simította kétfelé a bajuszát, mint az említett ínyencek, akik elhúzzák az időt, mielőtt hozzáfognának egy igazi jó falathoz.

– Közlegény! – szólt ismét a titkárhoz. – Most mondja meg, hogy ki vagyok én?

– Izé… Oroszlán!

– Ez már jobb, mint a kabóca. Hogy nevezne engem más szóval?

– Ön az állatok királya!”

 Mindig ez a párbeszéd jut eszembe, amikor az ellenzékre gondolok. Hogy mi lehet az oka...? Mintha Rejtő ismerte volna az összeset. Nézem például ezt a zseboroszlánt, ezt a fröccsöntött kis kandúrbandit, és nem tudom kiverni a fejemből, milyen jól nézne ki, ha kulcstartó lenne, vagy egy Wartburg 353 Limuzin kalaptartóján bólogató kutyusként.

A Mártha Imrusról beszélek. A Karácsony Mindig Hülyeséget Beszélek Mert Unom az Egészet Gergő kis bizalmasáról, a mindenhez is értő műmájerről, a főváros összes létező közműcégének igazgatójáról, aki „home office” fotóival szokta megörvendeztetni alkalmazottait, beosztottjait, meg a szüleit, akik valószínűleg nem dicsértek eléggé kiskorában, ezért lett ilyen nyomorult, túlkompenzáló, frusztrált, szánalmas kis p…cs.

A szeretve tisztelt kabóca nevű baloldal (pardon! Az állatok királyai!) vezette be azt a remek szokást, hogy a nekik nem tetsző emberek zsebeiben kotorásznak, firtatják, hol és miben laknak, hol nyaralnak, milyen ékszert, ruhát, órát hordanak stb. Na most, itt van egy új lehetőség a szeretve tisztelt állatok királyainak, itt ez a Mártha Imre, aki önmagáról tesz ki egészen elképesztő fényképeket a Facebookra.

Kezdjük a csajokkal.

Vitorlás berkekben orrtyúknak hívják a falatka bikiniben a hajó orrán heverésző macát, aki nem egyéb ott, mint státuszszimbólum, és vérciki ilyenekkel és ilyeneket fotózni, pláne ezekkel a fotókkal dicsekedni.

Mártha Imrus, szegény, orrtyúkokkal fotózkodik, biztos problémái vannak az ágyban.

S ugyanerre utal minden egyes képe s minden egyes képének minden egyes részlete.

Mártha Imrusnak nagyon sok pénze van, viszont nagyon kevés esze, lelke, no és persze ízlése.

Így aztán az Imrus elképesztőbbnél elképesztőbb pózokban tetszeleg önmagának a Facebookján, orrtyúkokkal és orrtyúkok nélkül, félmeztelenül és pólóban, motorcsónakon, jachton, parton, k...va drága szállodák kertjében, a medencék szélén, váltogatva csuklóján a drágábbnál drágább karórákat, aztán odaírja a képek alá, hogy „home office”, miközben idehaza a beosztottjai a járványban melóznak (sokan nyilván home officban), és rettegnek a kirúgástól, hiszen a fővárosi közműcégeknél rengeteg embert rúgnak ki mostanában, hiszen Karácsony Állandóan Hazudok és Mindig Lebukok Mert Tök Hülye Vagyok Gergő nagyjából ehhez ért és ennyit tud. (Továbbá megrendeli a Városháza eladásáról szóló tanulmányokat, aztán letagadja.)

Szóval, Mártha Imrus, maga az ellenzék. Sine Nobilitas – vagyis nemesség nélküli, tehát sznob. És feltehetőleg egy dolog van gondosan eltüntetve minden fotójáról: a Viagra...”