Amíg a kormány cselekedett, addig a baloldal csak beszélt

„Miért írta meg ezt a könyvet?

Mindannyiunk életét átírta a koronavírus. Nem lehet kikerülni akkor sem, ha nem volt valaki beteg. Mindenki megszenvedte a bizonytalanságot, a bezártságot, az átmenetiséget, nem tudván, hogy mikor érhet ez az egész véget. Mindenkit ez foglalkoztatott és még mindig az életünk része - akkor is így van ez, ha már nem akarunk hallani róla.A politikai virológia azt jelenti, hogy a politikában mindenre a koronavírus nézőpontjából kell nézni.Számunkra, állampolgárok számára pedig azt a kérdést jelenti, hogy képesek-e a kormányok cselekedni, megzabolázni, azaz kormányozni a vírust annak érdekében, hogy visszakapjuk a régi életünket.

Valóban mindent megváltoztatott a koronavírus az életünkben?

Amíg benne vagyunk a járványban, addig minden energiánkat leköti. Ez együtt jár egy mindent átható bizonytalansággal: honnan jött, meddig marad velünk, megbetegszem-e, mit kell tennem, hogy ne betegedjek meg, mi lesz, ha mégis és mikor lesz ennek az egésznek vége. Amint azonban alábbhagy a vírus, lejjebb mennek a számok, az embereket már a vírus utáni élet érdekli, nem változtatni akarnak az életükön, hanem visszakapni a régit: utazni, dolgozni, szórakozni, szeretkezni, élni akarnak. El akarják felejteni ezt az egész lidércnyomást. Túl akarunk lenni rajta, és ez visz minket előre.Márcsak ezért sem működhet az ellenzék halálkampánya, az embereknek nem a halállal és elmúlással van dolguk, reménykedni akarnak.

Mennyiben reagált másképpen a világ erre a járványra, mint a korábbi évszázadokban?

Abban reménykedünk, hogy a tudomány megoldja a problémáinkat, de az elején szinte semmit tudtunk a vírusról. Ebben a bizonytalanságban a politikára, a cselekvő kormányzatokra helyeződött a nyomás: tegyenek valamit a vírus ellen. Mivel vakcina nem volt, vissza kellett térni a régi megoldásokhoz: az elkülönítéshez és a kivételes rendhez. Minket is bezártak, Önt is, engem is, azt kérték, hogy ne hagyjuk el a lakásunkat, ne utazzunk, csökkentsük a kontaktusok számát. Ezt azért tették, hogy lassítsák a vírus terjedését és hogy működni tudjon az egészségügyi ellátórendszer, hogy működjön a kórház. Közben folyton mérlegelni kellett, hogy mit bírnak el az emberek.A tudomány javaslata szerint ha kellően hosszú időn át mindenki bezárkózik és minden bezár, a vírus eltűnik.

Csakhogy az élet nem steril. Itt vagyunk mi emberek, akik bírnak, amit bírnak, itt van a gazdaság, ami összeomlik, és akkor nem lesz munkahely, nem lesz miből élnem és így tovább. És itt van a szabadságunk, amit korlátoztak, és ezeket a korlátozásokat csak időlegesen fogadtuk el, annak érdekében, hogy visszanyerjük a szabadságunkat.Ezeket a kegyetlen dilemmákat a cselekvő kormányzatoknak kellett valahogy feloldaniuk. Aztán lett vakcina. Illetve, nem volt elég, nem érkezett időben, a késlekedés azonban emberéleteket jelent. Valakinek szerezni kellett tehát vakcinákat, meg kellett szervezni egy egész ország beoltását, alkalmassá kellett erre tenni a struktúrákat, hadra kellett fogni az államot: és ezeknél a feladatoknál megint csak a cselekvő nemzeti kormányokba ütközünk. Végső soron a politikától várunk megoldást, hogy mondjak egy újabb dilemmát: elvárjuk, hogy mindenki oltassa be magát, de az állam ne kényszerítsen minket erre, miközben az államtól várjuk, hogy elérje, mindenki oltassa be magát.”

Fotó: Ina FASSBENDER / AFP