A Klubrádió és a sánta kutya

A szerző ügyvéd

Két médiahír késztetett arra, hogy „tollat ragadjak”. Mindkettőt a Klubrádió tette közzé honlapján, de átvette ezen közléseket számos más elektronikus médium is, például a 444.hu, az Index.hu, a Nepszava.hu, a 24.hu, a hvg.hu és mások. Így tehát széles nyilvánosságot kaptak a Klubrádió által közöltek.

A médium évek óta állandósult „szabadságharcos” nyilatkozatai általában annyira megszokottak és súlytalanok, hogy önmagában egy, a sorba illeszkedő újabb megnyilatkozással még nem érték volna el az ingerküszöbömet. Minthogy a két hír, illetve nyilatkozat a véleménynyilvánítás és információhoz jutás mint európai alapjog sérelmét, a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulás jogalapját hivatkozza, így engedtessék meg részemről is a véleménynyilvánítás és az információhoz juttatás alapjogának gyakorlása azzal, hogy jelen írásomban nem csupán a véleményemet osztom meg az információra és véleményre éhes és erre jogosult publikummal, hanem a makacs tényeket is.

A kronológiailag előbb napvilágot látott cikk címe, és a szinte minden lényegi tartalmi elemében – amint a második cikk is – valótlan közlése volt a primum movens, ami cikkírásra sarkallt.

1. „Arató Andrást nemzetközi sajtódíjra jelölték” (6/11/2021 11:56, Szerző: Klubrádió)

E cikk hírül adja, hogy Arató Andrást – aki a Klubrádió igazgatóságának elnöke és tulajdonosa – a párizsi székhelyű Riporters Without Borders / Riporterek Határok Nélkül szervezet által minden évben kiosztott, illetve kiosztandó Nemzetközi Sajtószabadság Díjra jelölték.

Mint megtudjuk, három kategóriában osztanak díjat: bátorság, hatás, függetlenség. Arató Andrást ez utóbbira jelölték. Arató András vezeti a Klubrádiót, „amely híres a hatóságok nyílt és humoros kritikájáról”. „Kiemelik, hogy a rádió a Magyar Kormány cenzúrázási politikájának újabb áldozatává vált, amikor a Médiatanács triviális adminisztratív okokra hivatkozva felfüggesztette működési engedélyét, amit az Európai Bizottság diszkriminatívnak ítélt, de a Legfelsőbb Bíróság megerősített.” … „Arató András pedig továbbra is vezeti a jogi és pénzügyi küzdelmet Magyarország egyik utolsó jelentős független hírforrásáért.”

2. Eddig az első cikkből származó idézet, és most nézzük a másik írást, közleményt, mely 11/11/2021 16:28-kor jelent meg (Szerző: Klubrádió) 

„A Klubrádió beperli a magyar államot Strasbourgban”

E cikk lényegi közlése, hogy a perlés jogalapja az, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – továbbiakban: NMHH – Médiatanácsa megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkét, amely alapjognak minősíti úgy a véleménynyilvánítás, mint az információhoz jutás jogát.

„Emlékezetes, hogy a Klubrádió kérését – mondvacsinált adminisztratív hibára hivatkozva – elutasította az NMHH Médiatanácsa 2020. szeptemberében, miközben számos más rádió esetében gond nélkül meghosszabbították a frekvenciahasználati engedélyt” – írja a Klubrádió.

Ugyanezen írásban dr. Stock Richárd vezérigazgató nyilatkozatát idézik, mely szerint „a magyarországi jogrendszer és bírósági gyakorlat szégyene, hogy egy fontos állami testület, mint amilyen a Médiatanács, saját kénye-kedve szerint dönthessen arról, mit hallgathat a közönség és melyik rádiót tilthatja le a frekvenciáról. A szabad tájékozódás joga alapvető emberi szabadságjog egy demokrácia működése szempontjából, ezért is kellett ebben az ügyben Strasbourghoz fordulnunk”. Hozzátette ehhez még Stock Richárd – aki korábban a Klubrádió jogtanácsosaként járt el a rádió peres ügyeiben, pl. az elvesztett kártérítési perükben is –, hogy „…ezzel tartozunk a hallgatóinknak és a Klubrádió munkatársainak is…”, mármint a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulással.

A fenti idézetekből egyértelmű, hogy a Klubrádió szándékai szerint a véleménynyilvánítás és információhoz jutás, juttatás európai alapjogait kívánta hallgatói számára biztosítani, vagyis a klasszikus értelemben a sajtó szerepét látja el a médiában. A médiában való részvétel és tevékenység szabályait alapvetően a médiatörvény és a sajtószabadságról és médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény (továbbiakban: Mttv., illetve Smtv.) határozza meg. E körben rögzíti egyebek mellett az Smtv. a médiarendszer egészének feladataként a „hiteles, gyors, pontos…” tájékoztatást hangsúlyozva a kiegyensúlyozottsági kritériumot is. A sajtó szerepével és a vele szemben támasztott, támasztandó követelménnyel kapcsolatban a „haza bölcse”, Deák Ferenc ezt fogalmazta meg: „Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad!”

Azóta is ez a kategorikus – kanti – imperatívusz (sollen!) kellene, hogy meghatározza az írott és elektronikus médiumok, így a Klubrádió tevékenységét is.

Ennek a kategorikus imperatívusznak a tükrében vizsgáljuk a két cikk közléseit, állításait, vajon megfelelnek-e ennek, illetve, hogy ne emelkedjünk túl magasra a kanti erkölcsi parancs szférájába, kicsit „földhöz ragadtabban” azt vizsgáljuk meg, eleget tesz-e a hiteles, tényszerű, valós tájékoztatás követelményének.

Az alábbiakban részletezettekből azt fogjuk látni, hogy mindkét cikk, nyilatkozat, hír lényegi állításait, közléseit illetően valótlan!

Természetesen az, hogy egy feltehetően civil szervezet kinek és miért ad díjat, illetve kit és miért jelölnek egy díjra, az az adott szervezet és a jelölők „magánügye”.

Ha azonban közzéteszik a jelölés indokát, és ezt a véleménynyilvánítás szabadsága és az információhoz való jog, mint alapjogokra való hivatkozással, a széles publikum tájékoztatása céljából teszik, akkor az már közügy, ha

Azon különösképpen nem érdemes lamentálni, hogy a Klubrádió magát, vagy az említett civil, szakmai szervezet a Klubrádiót „független” rádióállomásnak deklarálja, hiszen evidens, hogy nem az, mert nyilvánvalóan tulajdonosi köre és annak ideológiája által meghatározott.

Magam részéről a függetlenséget nem is kérném számon, mert valójában nem hiszek a mindentől függetlenség toposzában, de abban igen, hogy van, lehet, továbbá jog szerint is kell, hogy legyen tényszerű, valós tájékoztatás.

Nézzük az első közlést!

Az első cikk szerint „…a rádió a magyar kormány cenzúrázási politikájának újabb áldozatává vált, amikor a Médiatanács triviális adminisztratív okokra hivatkozva felfüggesztette működési engedélyét, amit az Európai Bizottság diszkriminatívnak ítélt, de a Legfelsőbb Bíróság megerősített.”. E mondatrész három valótlan tényállítást rögzít.

1. A Klubrádió a kormány cenzúrázási politikájának áldozatává vált.

A cenzúra, mint köztudott, valaminek a felülvizsgálata megjelenés előtt, sajtóanyagok, könyvek, újságok, filmek előzetes felülvizsgálata állami hivatal által.

Ténykérdés, hogy sem a Magyar Kormány, sem annak valamely szerve – így az NMHH és annak Médiatanácsa – sem végez cenzúrázást, a Klubrádió műsorait sem cenzúrázta soha, így ab ovo és de facto a Klubrádió sem eshetett a cenzúrázási politika áldozatául, nota bene a Magyar Kormánynak nincs cenzúrázásra hivatott állami szerve, hivatala. Hangsúlyoznom kell, hogy bár ez a közlés a Klubrádió szerzőisége mellett jelent meg, paradox módon a Klubrádió maga sem állította soha, hogy az ő műsorait bármikor is cenzúrázták volna, ezzel szemben még a peres eljárások során is részben azzal indokolta fennmaradásának szükségességét, hogy ő az egyetlen határozottan kormánykritikus ellenzéki rádió. Ezt nyilvánvalóan csak akkor állíthatta, ha módja és lehetősége volt ezen ellenzéki kormánykritikus véleményét, álláspontját műsoraiban kifejezésre juttatni. (Megjegyzendő, hogy természetesen a Klubrádió ellenzéki és kormánykritikus beállítottsága kizárólag 2010 utáni időszakra értendő, hiszen az azt megelőző előző kormányzati tevékenységgel kapcsolatban egyáltalán nem volt sem ellenzéki, sem kormánykritikus.)

A fentiekre tekintettel rögzíthetjük, hogy a cikk első közlése valótlan, megalapozatlan.

2. A második közlés, hogy a Médiatanács triviális adminisztratív okokra hivatkozva felfüggesztette a rádió működési engedélyét.

E közlés egész egyszerűen valótlan, hiszen

(i) a Klubrádió működési engedélyét nem függesztették fel, hanem a Klubrádió hatósági szerződése, amely részére a 92,9 MHz frekvencia használatát ingyenesen biztosította 2021.02.14-én automatikusan megszűnt;

(ii) a triviális adminisztratív okoknak nevezett okok csupán abban játszottak szerepet, hogy az Mttv. egy speciális rendelkezése lehetővé teszi, hogy az a médiaszolgáltató, akinek a szerződése lejár, a szerződés lejártát megelőző meghatározott időn belül kérheti a jogosultsága megújítását bizonyos feltételek esetén, illetve akkor, ha vele szemben a törvényben meghatározott kizáró okok nem merülnek fel. Az Mttv. ezt a lehetőséget egy olyan kedvezményes opcióként fogalmazza meg, amely kivételt képez az egyébként kötelező pályáztatási eljárás alól, tehát észszerű és indokolt, hogy csak azok számára lehet ezt a megújítási „bónusz”-lehetőséget megadni, akikkel szemben nem állnak fenn a törvényi kizáró okok.

A Klubrádió, amint azt a Kúria ítéletében is hangsúlyozta, pontosan ismerte az Mttv. rendelkezéseit, nota bene a hatósági szerződésében foglalt kötelezettségeket is, így azt is tudta, hogy amennyiben a szerződésében és/vagy az Mttv.-, illetve Smtv.-ben előírt kötelezettségeit megszegi és ezt a tényt a Médiatanács végleges – tehát jogerős – határozatában megállapítja, továbbá ugyanezen szerződésszegést, törvénysértést ismételten 365 napon belül elköveti, melyet szintén végleges határozatában a Médiatanács deklarál, akkor ab ovo elzárja magát ezen Mttv. által biztosított bónuszlehetőségtől.

Az, hogy a cikk írója triviális adminisztratív okokat emleget, annyiban helytálló, hogy az triviális, hogy a rádió hatósági szerződése, illetve az Mttv. előírt számára bizonyos, in concreto a műsorkvótákkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeket, melyeket meghatározott időszakonként teljesítenie kellett. Ez tehát valóban triviális és ha úgy tetszik, adminisztratív jellegű kötelezettség (ezen adatszolgáltatási kötelezettségek határidőben való teljesítése nélkül az NMHH nem tudja ellenőrizni, hogy az adott rádió megtartja-e a műsorkvótákra vonatkozó előírásokat, vállalásokat). Mint ahogy az is triviális az előzőekben írtak tükrében, hogy amennyiben ezeket a kötelezettségeit a rádió nem teljesítette, akkor ennek az elsődleges következménye az, hogy a Médiatanács az ebbéli jogsértést megállapítja, és ha ezt a jogsértést 365 napon belül újra elköveti a rádió, és az ezt megállapító médiatanácsi határozat is véglegessé, jogerőssé válik, úgy a törvény kizárja, hogy vele kapcsolatban az Mttv. speciális megújítási szabályát, lehetőségét alkalmazzák.

Tehát nem felfüggesztették a Klubrádió működési engedélyét, hanem az lejárt, és a megújítás lehetőségéből nem más, nem a Médiatanács és nem is a bíróságok, hanem a Klubrádió maga zárta ki saját magát tudatos, ismétlődő jogsértései miatt.

3. Az Európai Bizottság ezt az előzőekben vázolt eljárást, a Klubrádió szerint diszkriminatívnak ítélte, ám a Legfelsőbb Bíróság megerősítette. (tartalmazza a cikk)

A megfogalmazás ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, ami a világosságot, érthetőséget illeti, de nyilván arra gondolt a szerző, hogy bár szerinte az Európai Bizottság a fentiekben röviden vázolt eljárást diszkriminatívnak tekintette, a Kúria – és nem a Legfelsőbb Bíróság – nem így döntött. Ezzel kapcsolatosan csak annyit érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottság nem igazságszolgáltatási szervezet, így ítéletet alkotni nyilvánvalóan nincs sem jog-, sem hatásköre. Az Európai Bizottság valóban megkereséssel fordult a Magyar Kormányhoz számos ügyben, egyebek mellett a Klubrádió előzőekben körülírt „megújítási” ügyében is, és bizonyos kérdéseket fogalmazott meg az eljárással kapcsolatban. Ezek nem ítéletek, csupán vélekedések, kérdések, melyek egy szabályozott eljárás keretében megválaszolást igényelnek, majd további polémiát indukálhatnak, amennyiben a Magyar Kormány válaszát az Európai Bizottság nem fogadná el és végleges álláspontjában eltérő következtetésre jutna. Ezt követné az Európai Bíróság előtti eljárás és csak ennek eredményeként születhetne a Bizottság vélekedésével összefüggésében ítélet.

A Kúria az Európai Bizottság megkeresését, helyesebben az arra, mint bizonyítékra való Klubrádiós hivatkozást értelemszerűen nem is tárgyalta, tárgyalhatta, hiszen az nem képezte és nem is képezhette a bírósági eljárás tárgyát.

A második közlés

Ezen írásában a Klubrádió arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke megsértése okán a strasbourgi székhelyi Európai Emberjogi Bíróság előtt beperelte a Magyar Államot, mert az NMHH Médiatanácsa a 2020. szeptemberi azon döntésével, mellyel elutasította a Klubrádió – az előző pontban már részletezett – megújítási kérelmét, megszegte az Egyezmény 10. cikkében foglalt két európai alapjogot úgy, mint a véleménynyilvánításhoz, valamint az információhoz jutás jogát.

Ezen második cikkben nyilatkozza dr. Stock Richárd, a Klubrádió vezérigazgatója, hogy nem volt más választásuk, minthogy az Emberi Jogi Bírósághoz forduljanak, hiszen „a magyarországi jogrendszer és bírósági gyakorlat szégyene, hogy egy fontos állami testület, mint amilyen a Médiatanács, saját kénye-kedve szerint dönthessen arról, mit hallgat a közönség és melyik rádiót tilthatja le a frekvenciáról. A szabad tájékozódás joga alapvető emberi szabadságjog egy demokrácia működése szempontjából, ezért is kellett ebben az ügyben Strasbourghoz fordulnunk”.

A mondvacsinált adminisztratív hiba az előzőekben írtak miatt már különösebb elemzést nem igénylő Klubrádiós jelzős szerkezet, amely már szinte védjegyévé vált a rádiónak. Ceterum censeo használja ezt a jelzős szerkezetet nyilatkozataiban és a perekben egyaránt. Nyilván úgy gondolja, hogy mindazon jogsértő, szerződésszegő magatartások, melyeket ő nem vitásan elkövetett, triviálisan kicsinyes apróságok és az ezekre való hivatkozás mondvacsinált. Nem tűnik fel a Klubrádiónak – bár ismeri az Mttv. rendelkezéseit, hiszen, ha másként nem, számos peres ügye kapcsán meg kellett, hogy ismerje –, hogy a törvényi és a hatósági szerződésbeli szabályok nem ismerik a triviális adminisztratív és a bagatell jogsértés fogalmát, viszont pontosan előírják mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a Klubrádiónak is (!) be kell tartania.

Nem mellékesen jegyzem meg, ami szintén nem vitás tény, hogy ezen mondvacsinált és triviálisnak, továbbá bagatellnek nevezett adminisztratív kötelezettségeket, illetve azok megszegését megállapító és egyúttal bírságot kirovó médiatanácsi határozatokat egy ízben sem támadta meg a Klubrádió, vagyis az abban foglaltakat sem ténybelileg, sem jogilag nem vitatta, ezért válhattak azok minden további nélkül véglegessé, jogerőssé és mint ilyenek, képezhették a megújítás törvény által rögzített kizáró okát.

Természetesen szíve-joga Stock Richárdnak bírálni a magyar jogrendszert és bírói gyakorlatot – ámbár az általa is hivatkozott Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke 2. pontja azt is rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás és az információhoz jutás, mint alapjog, nem járhat együtt a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának csorbításával –, azonban a cikkben megfogalmazott kritika, meglátásom szerint, túlmegy a véleménynyilvánítás jogszerű korlátain.

Másfelől megjegyzem, a Klubrádió most, hogy a Kúria az általa hivatkozott ügyben elutasította a keresetét és megállapította, hogy az NMHH Médiatanácsa jogszerűen és megalapozottan hozta meg határozatát, szégyenteljesnek minősíti a jogrendszert és a bírói gyakorlatot kétségbe vonva a bíróságok pártatlanságát és függetlenségét, ám akkor, amikor a rádió részére ugyanezen bíróságok biztosították a 92,9 MHz frekvencián történő sugárzás jogát (ráadásul a törvényi és pályázati szabályokkal ellentétesen nem hét, hanem tíz évre jutott ingyenesen a frekvenciahasználathoz, ezzel jogalap nélkül gazdagodva), akkor rendben volt a magyar jogrendszer és független, pártatlan volt valamennyi, az ügyben eljárt bíróság is. Úgy látszik, a Klubrádió értékítélete szerint, ha javára döntenek a magyar bíróságok, akkor van jogállam, rendben lévő a jogrendszer és pártatlan, független a bíráskodás, ha nem így történik, akkor sérül az ő hatékony jogorvoslathoz való joga, szégyenteljes a jogrendszer és a bírósági joggyakorlat, ítélkezés egyaránt.

Végezetül a második cikk azon, szintén Stock Richárd szájába adott megjegyzéssel összefüggésben, miszerint „…ezzel tartozunk a hallgatóinknak és a Klubrádió munkatársainak is…” (mármint a strasbourgi perindítással), két megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik, hogy úgy a hallgatóiknak, mint a Klubrádió munkatársainak is azzal tartoztak volna, hogy betartják a nemcsak másokra, hanem a Klubrádióra is kötelező törvényi előírásokat és így nem zárják el magukat saját negligens magatartásuk miatt a megújítás lehetőségétől. Másik megjegyzés, hogy nemcsak hallgatóiknak és a Klubrádió munkatársainak tartoztak volna ezzel, hanem a magyar államnak és valamennyi magyar állampolgárnak is tartoznak azzal, hogy ne tekintsék magukat törvények felett állónak, ne gondolják azt, hogy ők és egyedül ők jogosultak arra, hogy egyes, számukra esetleg nem kedvező törvényi rendelkezések által előírt kötelezettséget bagatell, mondvacsinált adminisztratív kötelezettségnek minősítsék.

A fentiek alátámasztására álljon itt két idézet a Kúria vonatkozó, jogerős ítéleteiből:

„Az állam jogalkotással nemcsak a sajtószabadságot biztosítja, hanem azt is előírja, hogy a médiaszolgáltatók tevékenységük végzése során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően, az Mttv.-ben (7. §) meghatározottak szerint kötelesek eljárni. A felperes (Klubrádió) többször hivatkozott műsorszolgáltatása tartalmára, amely nem képezte a per tárgyát, és a perbeli jogvita mikénti elbírálását nem befolyásolta. A médiaszolgáltatónak ismernie kell az Mttv. reá vonatkozó jogait és kötelezettségeit, amelyek meghatározzák működése kereteit, így a felperesnek is tudnia kellett azt, hogy az általa ismételten megvalósított jogsértő magatartás esetén a jogalkotó a műsorszolgáltatási jogosultság megújítását nem engedélyezi.”

„A határozat rendelkezésének alapjául szolgáló tényállásra, hogy a felperes valósított-e meg ismételten jogsértést avagy sem, nincsen hatása más műsorszolgáltatók magatartásának, ugyanis az Mttv. rendelkezéseinek a megsértését a felperes saját maga cselekedte.”

A következő idézet ugyan nem a megújítási, hanem a 92,9 MHz frekvenciára kiírt pályázat elbírálása kapcsán született jogerős ítéletből származik, de jól illusztrálja azt, amit a fentiekben megkíséreltem érzékeltetni, nevezetesen, hogy a Klubrádió igencsak hajlamos arra, hogy a saját jogsértő magatartását bagatellizálja és ennek kapcsán a következményekért mindenki mást felelőssé tegyen.

„Nem az alperes és nem az elsőfokú bíróság jogszerűtlen eljárása vezetett a felperes (Klubrádió) pályázati ajánlatának érvénytelenségéhez, az ajánlatot az adott – az Mttv.-nek és a pályázati felhívásnak több szempontból sem megfelelő – tartalommal a felperes állította össze, így annak érvénytelenségét kizárólag a saját magatartása okozta, amin a sajtószabadság elvére, illetve a tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogra való általános hivatkozás sem változtat. Nem az alperes vagy az elsőfokú bíróság „fosztotta meg” a hallgatókat a felperes Budapest 92,9 MHz körzeti vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatásától, hanem maga a hibás, hiányos és ellentmondó tartalmú pályázatot benyújtó felperes.” Így azt sem az NMHH Médiatanácsa döntötte el, hogy „mit hallgat a közönség és melyik rádiót tilthatja le”, hanem ezt is kizárólag a Klubrádió maga!

„Si tacuisses philosophus mansisses” – mondaná tanulságként hajdani történelemtanárom Boethiust idézve.

Zárszó

Természetesen nem vitathatom el a Klubrádiótól azt a jogot, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz forduljon vélt sérelme miatt, és gyakorló ügyvédként sok száz peres üggyel a hátam mögött arra sem vállalkoznék, hogy megjósoljam, milyen döntést fog hozni a strasbourgi Bíróság. Ám azt gondolom, sőt megalapozott vélekedésem, hogy meglehetősen nagy jogi és logikai bravúrra lenne szükség ahhoz, hogy a véleménynyilvánítás és az információhoz való jutás alapjogának sérelmét állapítsák meg akkor, amikor két kúriai jogerős ítélet is rögzíti, hogy (i) kizárólag saját, felróható, törvényt sértő magatartásainak köszönheti a Klubrádió azt, hogy a 2021.02.14-én lejárt szerződésének megújítását az NMHH Médiatanácsa meg kellett, hogy tagadja. (ii) Illetve azt is, hogy a saját maga által készített valótlan és önmagának is ellentmondó adatokat tartalmazó pályázati ajánlatát az újonnan kiírt pályázat elbírálása során érvénytelennek találta a Médiatanács.