Vakcinakérdésben nincs helye a politikai játszmáknak!

Ahogy világszerte, úgy hazánkban is újra fellángolt a járványhelyzet. Emelkednek az esetszámok, egyre többen kerülnek lélegeztetőgépre, az egészségügy újabb megterhelő időszak előtt áll. A kormány felismerve az egyre gyorsabban formálódó negyedik hullám veszélyességét, újabb védintézkedéseket hozott. Újra kötelező a tömegközlekedésen a maszkhasználat, korlátozottá vált az egészségügyi intézmények látogatása, és új rendelkezésként a munkáltatókra bízta a védőoltások kötelezővé tételét.

Azon természetesen lehet polemizálni, hogy e rendelkezés megfelelő eréllyel vezeti-e rá a vakcinára az állampolgárokat, ám annak vitán felül kellene állnia, hogy

Merkely Béla többször elmondta, hogy az újrafertőződés esélyét ugyan teljességgel nem lehet kizárni, ám a betegség jóval enyhébb lefolyású, és a lélegeztetőgépeken sincsenek oltottak. A magyar orvostudomány a világszintű kutatásokkal összhangban az oltások szükségességét megkérdőjelezhetetlennek tartja.

Mégis szomorú tapasztalat, hogy az intézkedések bejelentésével egyidejűleg tudatlanságból vagy aljas politikai számításból egyre hangosabbá váltak az oltásellenes megnyilvánulások. A legnagyobb közösségi oldal zárt és nyitott csoportjaiban egymásra licitálnak a kétségbeesett, dühös vagy épp letargikus posztok, több ezren osztották meg például, ahogy egy tanár épp könnyes szívvel búcsúzik a katedrájától a „kötelező oltás” miatt. Hasonló reakciók érkeznek a rendfenntartók virtuális közösségeiből is, de szinte bármilyen társadalmi szegmensben hangossá váltak a vakcinatagadók.

Kifejezetten elkeserítő a pedagógusok körében kialakult pánikhangulat, hiszen épp nekik kellene a társadalmi felelősségvállalás példájával előljárni, a tudományos álláspontot közvetíteni. Korábban kevéssé tájékozott csoportokban terjedt a gödényizmus, most viszont érzékelhetően

Olyan abszurd tévhitekre mutatnak fogékonyságot, minthogy az oltás hatalmi manipuláció, vagy hogy mindenkinek kötelező lesz, noha ez továbbra is munkáltató és egészségi állapot függvénye is.

Korábban e hasábokon is értekeztem a tudományos ismeretterjesztés fontosságáról, volt is erről egy kerekasztal-beszélgetésünk Boldogkői Zsolttal, Garamszegi Lászlóval, Krekó Péterrel és Szűts Zoltánnal.

Akkor oda jutottunk, hogy olyankor is érdemes kiállni a tudományos igazságok mellett, ha egyes csoportok szinte vallásos meggyőződéssel hisznek a paratudományokban, saját tévtanaikban. Talán most még fontosabb ez a kiállás és ködoszlatás, hiszen míg az 5G-ellenesek, a laposföldhívők vagy a holdraszállást megkérdőjelezők csekély hatással vannak mindennapjainkra, az oltásellenesek mindenki életével játszanak. Nem igaz ugyanis, hogy mindenki egyéni szabadságjoga az oltakozás, hiszen amíg egymással interakcióban, egy társadalmi közösség részeiként létezünk, ez a döntésünk fatális következményekkel járhat másokra nézve, ezért

Ebben a helyzetben pedig fokozott felelőtlenség Jakab Péter demagógiája arról, hogy a kenyérkeresettől esnek el azok, akik nem hajlandóak oltakozni.

A tömegek félelmére rájátszani sohasem etikus, most viszont egyenesen bűn. Ha valamiben társadalmi és politikai konszenzusnak kellene kialakulnia, az épp az oltás fontossága. A túlélésünk nem bocsátható áruba olcsó politikai haszonlesésből. Ha az ellenzék bármiféle komolyanvehetőséget kíván demonstrálni, akkor ebben az ügyben teljes mellszélességgel kellene kiállni a vakcina mint egyetlen lehetséges megoldás mellett. Más út nincs.

Nyitókép: MTI/Balázs Attila