De mit ad nekünk az ellenzék a külpolitikában?

Márki-Zay Péter angolul, németül, franciául beszél. Két észak-amerikai országot megjárt, többdiplomás, doktorált ember: ha az előválasztás utáni felméréseknek hinni lehet, jórészt az értelmiség szavazatai katapultálták az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének stallumába.

A legőszintébb kíváncsisággal vártam, hogy a szívemnek legkedvesebb politikaterületről mond-e majd valami értelmeset. Valami gondolatébresztőt. Valamit, amivel legalább a látszatát megteremti annak, hogy vitaképes a Szijjártó-féle fideszes külpolitikával, amely, ne tévedjünk, minden gyakorlati hiányosságával együtt is az Orbán-kormány egyik sikertörténete.

Erre jön, és egy pillanat alatt bizonyítja, hogy

Fekete-Győr Andráséval, aki a pekingi magyar nagykövetnek címzett dörgedelmes levéllel próbálta a Fudan Egyetem megépítésének útját állni, és összesen annyi érve volt a pedofiltörvény ellen, hogy orosz mintára készült, bármit is jelentsen ez. És megfenyegeti Kínát. Megfenyegeti Péter Vásárhelyről, nem is akárhol, talán egy kínai mikrofon előtt, talán kínai gyártású telefonnal a zsebében. Nem is akármivel, a magyar-kínai kapcsolatok teljes felülvizsgálatával, meg azzal, hogy a Kína-politikában megszünteti Magyarország európai különutasságát, és beáll az európai külpolitika mögé, egyszersmind Európán belül abbahagyja a V4-es együttműködés nyomásgyakorlásra való használatát.

Ergo: feladná az önálló magyar külpolitikát, és visszahelyezné azt oda, ahova mindig is való volt – Göncz Kinga komfortos ölébe, ahol soha semmi nem történik,

Okát nem tudom, nem értem, miért van beoltva a magyar baloldal külpolitika ellen. Hogy miért ragaszkodnak vallásosan, mint ugyanattól az eljárástól különböző eredményeket váró félnótások, a megbukott, a magyar agráriumnak viszont óriási károkat okozó szankciós rezsimhez. Hogy miért mumus számukra a pragmatikus kapcsolat a Kelettel, hogy miért nem képesek támogatni a jövő vezető hatalmainak kultúráját idehozó kínai és koreai egyetemet. Hogy mi készteti őket dilettáns röhögésre a Türk Tanács országai kapcsán.

És hogy mégis mi tudja szúrni a szemüket egy gazdaságilag egymásra támaszkodva erősödő, az útját vesztett Európában fékként és ellensúlyként működő visegrádi együttműködésben, hogy mit nem szeretnek a szlovákokon, lengyeleken és cseheken. Meg hogy hogy az ördögben kívánnak mégis magyar érdekeket érvényesíteni az Unióban, ha nem a hasonlóan gondolkozó szövetségesekkel közös nyomásgyakorlás által.

Őszintén reméltem, hogy Márki-Zayban több lesz ennél. De nincs több. Ugyanazokat a kétbites csacskaságokat szajkózza, amelyek miatt napról napra feszültebb a helyzet a lengyel-belarusz (meg, félreértés ne essék, a magyar-szerb) határon, amelyek elidegenítették az Európai Uniótól Kínát és Oroszországot, és amelyek miatt az Egyesült Államok azt csinál velünk, amit akar. Ha úgy tartja kedve, lehallgat, ha amúgy, kihagy minket a katonai együttműködésből, ha pedig emígy, akkor meg leállíttat velünk egy csak a mi érdekünket szolgáló gázvezetéket.

A külpolitika nem vicc. Attól függetlenül, hogy az eredményeit a csirkefarhát árában csak viszonylag nagy átfutási idővel lehet észrevenni,

Az Európai Unió elég feltűnően nem találja a helyét az új világrendben – a magyar külpolitika dolga ennek ellenére is megtalálni a miénket. Mindössze a jólétünk és a biztonságunk a tét, semmi más. No pressure.

Amikor szavazunk, óhatatlanul szavazunk a külpolitikáról is. És jelen pillanatban az, aki erre az ellenzékre szavaz, az a kínai befektetéseket ösztönző külpolitikát cseréli le micimackózó mémgyárosokra, akik, félreértés ne essék, nem Hszi Csin-pingnek, hanem nekünk tudnának komoly kárt okozni.

A baloldal külpolitikai gondolkodása fájdalmasan szegényes, ötlettelen, és a világon zajló nagyobb ívű folyamatok minimális mértékű átlátását is nélkülözi. Ebben a formában

A külpolitika felett állt meg leginkább az idő a baloldalon: 2021-et írunk, s még mindig Jeszenszky Géza meg Balázs Péter a sztárok. Ezzel jár az is, hogy a baloldal semmit nem dolgozott fel intellektuálisan mindabból, ami Balázs Péter leköszönése óta a világon történt. Nem látnak ki a csirkefarhát mögül, nincs egy épkézláb emberük, aki bármit is értene Kínához, Oroszországhoz, Törökországhoz vagy akár Németországhoz.

Még mindig az EU-n kívüli Magyarországot próbálják észveszejtve integrálni valahogy Európába, észre sem véve, hogy Európában most már nem a rég megvalósult integráció, hanem az érdekérvényesítés és az iránymutatás a dolgunk, globalizálódni meg a világ többi részével kell.

Nem elégedhetnek meg ennyivel az ellenzéki választók; olyan nincs, hogy az ellenzéknek sorskérdésekben semmi mondanivalója. Aki nem akar 2022 áprilisában a Fideszre szavazni, fogjon egy seprűt, és verje le kedvenc ellenzéki pártjain a külpolitikai gondolkodás hiányát. Mert csinálhatunk idebent akármit, ha kívül hülyeségeket csinálunk, elveszünk. Igényes külpolitika nélkül minden program vállalhatatlan kamu.

Ennél az intellektuálisan szörnyen igénytelen, földszintes kínázásnál még én is többet vártam Márki-Zay Pétertől, s többet vártak a doktorija mellett a sifonérban sírdogáló nyelvvizsgái is.

 – az agyatlan sinofóbia meg ugyanolyan xenofóbia, mint az összes többi.

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt