Minthogy az ember természeti lény is, a szexualitás kezelése minden kultúra alapkérdése. Sőt, azt is lehetne mondani, egy kultúra létrejöttének egyik alapfeltétele, hogy milyen normarendszert alkot az ember szexuális ösztönvilágának a kiélésére. Ilyen szempontból minden kultúra fegyelem és ösztön egyensúlyán alapul. Ahol ez megbomlik, beláthatatlan folyamatok indulnak el.
Nem kétséges, hogy napjaink uralkodó balliberális ideológiája a szexuális vágyak emancipációján alapul egy fegyelemközpontú keresztény kultúrával szemben. Még az sem állítható, hogy a keresztény kultúra mindig meg tudta oldani a fegyelem és ösztön kényes egyensúlyát. A test és lélek merev, dualista szétválasztása sok félreértés, lelki zavar forrása lehet.
Vélhetően az erre adott történelmi válasz a test teljes felszabadításának eszménye, a szexuális vágyak emancipációja. Viszont ennek súlyos, alig belátható, társadalmi szintű, káros következményei lehetnek. Ugyanis amikor a vágy igazolja a szexualitást, akkor minden normarendszer összeomlik, hiszen ki mondja meg, mi az a végső tekintély, amelyre hivatkozva a szexualitás kiélését szabályozni lehet?”