Az a társadalom, amelyik nem tudja kezelni a szexualitást, halálra van ítélve

„Perintfalvi Rita »teológusnő« dörgedelmes posztot tett ki Facebook oldalára ezzel a címmel: »Semjén Zsoltnak üzenem: nincsen fájdalmasabb dolog a vágyak elfojtásánál!«. Attól most tekintsünk el, hogy vajon mennyire ízléses egy vers elemzése kapcsán egy ismert közszereplő belső lelki világának nyilvános elemzése. Attól tartok, ez az üzengetés a szexualitásról többet elmond arról, aki üzen, mint arról, akinek üzen. De ezt hagyjuk. Semmi kedvem Perintfalvi Rita lelkének elemzéséhez.

Annál inkább érdekes a »teológusnő« tételmondata: »nincs fájdalmasabb dolog a vágyak elfojtásánál«. Ez ám aztán a nagy felfedezés!

Minthogy az ember természeti lény is, a szexualitás kezelése minden kultúra alapkérdése. Sőt, azt is lehetne mondani, egy kultúra létrejöttének egyik alapfeltétele, hogy milyen normarendszert alkot az ember szexuális ösztönvilágának a kiélésére. Ilyen szempontból minden kultúra fegyelem és ösztön egyensúlyán alapul. Ahol ez megbomlik, beláthatatlan folyamatok indulnak el.

Nem kétséges, hogy napjaink uralkodó balliberális ideológiája a szexuális vágyak emancipációján alapul egy fegyelemközpontú keresztény kultúrával szemben. Még az sem állítható, hogy a keresztény kultúra mindig meg tudta oldani a fegyelem és ösztön kényes egyensúlyát. A test és lélek merev, dualista szétválasztása sok félreértés, lelki zavar forrása lehet.

Vélhetően az erre adott történelmi válasz a test teljes felszabadításának eszménye, a szexuális vágyak emancipációja. Viszont ennek súlyos, alig belátható, társadalmi szintű, káros következményei lehetnek. Ugyanis amikor a vágy igazolja a szexualitást, akkor minden normarendszer összeomlik, hiszen ki mondja meg, mi az a végső tekintély, amelyre hivatkozva a szexualitás kiélését szabályozni lehet?”

Nyitókép: YouTube