Nekem a Balaton az Ipanema

„Eddig a napig szinte semmit nem tudtam a szerzőről, de elém került egy bejegyzése arról, milyen kaján örömöt érez, amikor szülők nyűglődését látja az éppen hisztiző gyerekeikkel. Neki ugyanis nincs gyereke, mert (idézem) »az Isten buzinak teremtette«, és úgy tűnik, nem is vágyik arra, hogy apa legyen.

Így folytatja: »Azt el is felejtettem mondani, hogy amikor a januári hőségben Rióban esténként bulizni mentem, és pár óra alvás után karikás szemmel mentem ki Ipanemán a strandra, nagyon sokat gondoltam azokra a barátaimra, akik szintén nem tudták kialudni magukat, mert jött a gyerek foga.«

Először felhúztam magam azon, hogy lehet ennyire felszínes módon megközelíteni a szülő-gyerek kapcsolatot. Aztán más irányba kanyarodtak a gondolataim. Mert tényleg, milyen logikátlan és érthetetlen lehet egy kívülálló számára, hogy inkább a három gyerekem életét építem, ahelyett, hogy Ipanémán süttetném magam a napon. A gyerekeimmel szivok, akik tényleg hajlamosak egymás hajába kenni ezt-azt, ahelyett, hogy végre pihennék, mint évek óta talán egyszer sem. Sőt, jó eséllyel soha nem fogok eljutni Brazíliába, mert másra megy el a pénz. Miért választjuk a ricsajt, a sok extra terhet, feladatot, munkát, miért mondunk le a magunk kényelméről olyan sokan, amikor választhatnánk a könnyebb utat és a szórakozást? (Tudom, a gyerektelenség sokak számára egyáltalán nem választás kérdése, és ezért ez nem is nekik szól!)”

Kép forrása: Facebook