Hogy mondjuk náciul?

„Az említett könyvbemutatón Dési János beszélgetett Nádori Lídiával, Kiss Barnabással és Cseresnyési Lászlóval. Természetesen elmentem, hogy meghallgassam őket, hiszen olykor – ki tudja, miért – még mindig ellenállhatatlan törekvést érzek magamban arra, hogy jobban megértsem, mi történik velem szép szülőhazámban, Magyarországon. Megörültem neki, hogy telt ház volt. Előttem Závada Pál író ült, mellettem pedig Donáth László lelkész – úgy látszik, olykor ők is ellenállhatatlan törekvést éreznek magukban arra, hogy jobban megértsék, mi történik velünk szép szülőhazájukban, Magyarországon. Egyszer majd megkérdezem tőlük, hogy miért. Miben reménykednek még?

Ez a több mint hetven éve íródott könyv sok mindent megmagyaráz, hiszen Magyarországon, ha tetszik, ha nem, folyamatosan 1984-et írunk, 1984-et gondolunk és 1984-et mondunk. Ezt azért lehet tudni egy bizonyos körben. Nem tudom, hogy ennek a bizonyos körnek mekkora az átmérője. Néha attól tartok, hogy túl kicsi, máskor meg attól, hogy túl nagy. Ki tudja, melyik a jobb. Mindenesetre hazafelé, a 4-6-os villamoson láttam egy embert, aki éppen a Klemperer-kötet új kiadását olvasta. Drukkoltam is, hogy nem pártgyűlésre készül föl belőle.”

Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP