De tudjuk, hogy sokan élnek ma így. Zavarodottan, vívódva, válaszok nélkül, egy olyan világban, amelyben már azok a korábban axiomatikus értékek sem számítanak megkérdőjelezhetetlennek, mint az ember veleszületett és elidegeníthetetlen méltósága, a férfi, a nő, a család. Azokról az alapfogalmakról beszélünk, amelyek az emberi életben olyanok, mint a matematikában az, hogy 2+2 az négy. És nem 5. Ha ennek az igazsága elvész, nem tudjuk más, hasonlóan biztos igazsággal helyettesíteni, hanem helyette sok apró, ezer darabra töredezett igazságmorzsát próbálunk hinteni, de sajnos azok nem tartják meg az életünk, az emberségünk építményét.
Ma ennek vagyunk a tanúi, de ez nem ma kezdődött. Ezzel a számomra akkor még furcsa és sosem hallott gondolattal, hogy nem is tudjuk, mit jelent az, hogy család, 2010-ben találkoztam először az Európai Bizottság által finanszírozott Family Platform elnevezésű nemzetközi konferencián, amelyen a számos nemzeti és nemzetközi családszervezetet (köztük katolikusokat is, én akkor ott FAFCE magyar tagszervezete nevében voltam jelen) tömörítő COFACE elnökének szájából hallhattuk, hogy nem tudjuk, mi az, hogy család.
Egészen pontosan azt mondta, hogy nincs definíciójuk a családról: próbálták, de a tagszervezetek semmiben nem értettek egyet, így
a Lisszabonban zajló megbeszélés-sorozat végén úgy döntöttek, nem definiálják, mi is az, hogy család.
A horvát tagszervezet prominensével a megbeszélés során többször felvetettük, hogy talán meg kellene keresni azokat a közös pontokat, amikben mindenki egyetért… hogy talán azt senki nem vitatja, hogy a házasságban élő egy férfi és egy nő meg a gyerekeik az család, és talán úgy kellene elindulni, hogy elkezdjük definiálni azt, amiben egyetértés van, és azokat, amikben nincs, nem definiáljuk. Erre az volt a válaszuk, hogy nem sérthetjük a kisebbségi vélemények érzékenységét, ezért inkább nem is definiálunk.