Itt erre nem kerül sor, az viszont kiderül a végére, hogy ez nem is célja a szerzőnek, hiszen azzal zárja a cikkét, hogy reméli, a sok felvetett kérdés nyomán még több kérdést vetünk majd fel, ami majd párbeszédhez és kölcsönös elfogadáshoz vezet. Ha volna olyan műfaj, hogy kétely-cikk, ez valószínűleg az lenne: Gundel Takács Gábor ugyanis hosszasan ecseteli, hogy a klasszikus családmodell válságban van, hogy már az sem tudjuk, hogy mi az a férfi és mi az a nő, hogy hányféle gender van és az mikor fejlődik ki az emberben.
Rossz lehet így élni, ennyi, az emberi személy lényegét érintő megválaszolatlan kérdéssel és kétellyel.
De tudjuk, hogy sokan élnek ma így. Zavarodottan, vívódva, válaszok nélkül, egy olyan világban, amelyben már azok a korábban axiomatikus értékek sem számítanak megkérdőjelezhetetlennek, mint az ember veleszületett és elidegeníthetetlen méltósága, a férfi, a nő, a család. Azokról az alapfogalmakról beszélünk, amelyek az emberi életben olyanok, mint a matematikában az, hogy 2+2 az négy. És nem 5. Ha ennek az igazsága elvész, nem tudjuk más, hasonlóan biztos igazsággal helyettesíteni, hanem helyette sok apró, ezer darabra töredezett igazságmorzsát próbálunk hinteni, de sajnos azok nem tartják meg az életünk, az emberségünk építményét.