Vezetőink módszeresen haladnak: előbb a földet lopták, aztán a vizet, végül a levegőt

„Kellően széles látókörű kormány földön, vízen, levegőben lop. Persze legálisan teszi. Lehet, hogy így kevesebb benne az öröm, de jóval biztonságosabb. Előbb törvényesítik a lopást, ez nem túl bonyolult, amikor ők írják a törvényt. Igazán bunkóság, tapintatlan modorra vall egyáltalán lopásnak hívni. Mennyivel kifinomultabb így: állami vagyon átadása a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára. A »Ne lopj« helyett azt mégse írhatták annak idején a tízparancsolatba, hogy »ne játszd át a köztulajdont a sajátjaid által uralt, közfeladatot ellátó közérdekű alapítványok magántulajdonába«. Nem fért volna a kőtáblára.

Vezetőink módszeresen haladnak: előbb a földet lopták, aztán a vizet, végül a levegőt. Ez a tervszerűség az, ami a moslékellenzékből hiányzik, nem is kormányképesek, hiába. A föld már lényegében megvan, ez szinte kipipálva, a földvagyon »földmutyinak« becézett újraosztásával. Következett tehát a víz. Ez van, ha vezetőink hamvas ifjúkorukban túl sokat hallották a Vörös Csepelt: »még, még, még és még!« Meg hogy »sohasem elég«. Vagyis végsősoron erről is a komcsik tehetnek.

A NER elit érdeklődése a vizek iránt először a Balaton privatizálásában, kikötők, volt szabadstrandok, vízparti telkek megszerzésében bontakozott ki. Ám újabban a vízivilág az alapítványi privatizáció célkeresztjébe is bekerült. A Balaton már foglalt, ezért erre a célra maradt a Duna és a Velencei tó. Ld. a népdalt: alapítvány későn futott, neki csak a füle jutott, zimme-zumm, zimme-zumm. Valamint recefice bum-bum-bum. A dunai recefice egy részét gyorsan el is vitte Demeter Szilárd, akinek új alapítványa megkapta a Hajógyári sziget egyharmadát. Ha valaki egy kagylóból egyszercsak kiemelkedik a sziget környékén a Dunából, miként Botticelli képén Vénusz a habokból, szűzi szeméremmel takarózva hosszú fürtjeibe, csöppet se lepődjenek meg. Az alapítvány lesz az, vagy az elnöke. Bár ebben az esetben a szerzést illetően nem a szűzi szemérem a legjobb kifejezés.”

Nyitókép: Ficsor Márton