Gondolatok a magyar vidék jövőjéről – Az önkormányzatiság

„A magyar vidék iránt elkötelezett szakértők között szinte teljes az egyetértés, hogy szükség lenne a magyar önkormányzati rendszer megerősítésére. Ezzel könnyű egyetérteni, azonban az már nehezebb kérdés, hogy ez hogyan lehetséges.

A helyi autonómia fájdalommal élte meg az önkormányzati rendszer 2011-es átalakulását. A helyhatóságok feladatköre jelentősen szűkült, költségvetésük nagy mértékben csökkent. A közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás feladatai a hatósági ügyek a kormányzathoz kerültek, a 2000 lelkesnél kisebb falvakban megszűntek az önálló polgármesteri hivatalok.

Ez a lépés egy több évtized alatt egyre nagyobbra duzzadó probléma kezelése volt. Az önkormányzati rendszer születéskori hibái, a rendszert aláásó finanszírozási rendszer fokozatos kialakulása vezettek ahhoz, hogy az önkormányzati rendszer a szó szoros értelmében csődbe ment.

A 2008-as válság utánra több mint ezer milliárd forint adósság halmozódott fel a feladataik felelős finanszírozására képtelenné tett megyékben, városokban és falvakban, amit nem tudtak visszafizetni. A rendszert szanáló kormány lényegében a csődkezelés alapszabályát követte: ha kifizeted a veszteséget, az azt létrehozó szervezeti és tulajdonosi kereteket át kell alakítani. A centralizálás nem a cél volt, hanem a megoldás az összeomlás kezelésére.

Egy évtized után talán újra elő lehet venni az ügyet, hiszen a vidék, a magyar gondolkozás egyik identitást adó fogalma az autonómia. Két feltétele van, hogy az önkormányzatok megerősítése újra reális lehetőséggé váljon. Egyrészt kutatásokkal, vitákkal fel kell tárni, miért omlott össze a rendszerváltással kialakuló önkormányzati rendszer.”