A posztkeresztény konzervativizmus kelet-európai felemelkedése

„Újabban Magyarország meglepő módon az amerikai szociális konzervatívok figyelmét is felkeltette. Ez részben a kimondottan konzervatív miniszterelnöknek, Orbán Viktornak, részben pedig a konzervatív társadalompolitikának, például a gyermekvállalást elősegítő adókedvezményeknek és az egyházi iskolák nagyvonalú támogatásának köszönhető. Az elmúlt évben több konzervatív nagyágyú is Budapestre zarándokolt Tucker Carlson kábeltévés műsorvezetőtől Rod Dreher írón át Mike Pence egykori alelnökig, aki egy szeptemberi demográfiai és családügyi fórumon szólalt fel.

Talán érthető, hogy a konzervatívok miért áramlanak az olyan országok felé, mint Magyarország és Lengyelország, amik felismerhetően nyugati politikai hagyományokat egyesítenek néhány mélyen beidegződött konzervatív ösztönnel. A gazdasági integráció, a turizmus és néhány Budapest-szerű kozmopolita enklávé felemelkedése ellenére a közvélemény-kutatások rendre megmutatják a nyugat- és kelet-európai attitűdök közötti szakadékot egy sor ügyben.

Az viszont nem egyértelmű, hogy a kelet-európai konzervativizmus mennyire kapcsolódik a vallásossághoz. A templomlátogatási felmérésekre vetett pillantás megmutatja, hogy a vallásgyakorláshoz kapcsolódó szokások nagyon kis szerepet játszanak a legtöbb kelet-európai életében. 2018-ban a magyarok 17 százaléka mondta azt, hogy legalább havonta jár templomba. A Cseh Köztársaságban ez a szám 11, Észtországban 10, Bulgáriában 19 százalék.

A templomlátogatás új keletű ritkulása és a nyilvánvalóan szekuláris közbeszéd ellenére az Egyesült Államok továbbra is megelőzi a legtöbb kelet-európai országot vallásosság terén. Ezt a tényszerűséget néha elhalványítja a kelet-európai ünnepek pompája, de ezek az események inkább a hagyományok, a turizmus és az ellenkező vallási kisebbségek hiánya miatt léteznek.”

Nyitókép: MTI/Komka Péter