„A Fekete Lovag legalább olyan szomorú, mint amennyire legendás karakter. Mindenkinek megvan, kire gondolok, ugye? A Gyalog-galopp egyik abszolút mellék-, inkább epizódszereplőjére. Aki kihívja egy párbajra Arthur királyt, és amikor az levágja karjait és lábait, torzóként a földön feküdve csak azt hajtogatja: egyezzünk ki egy döntetlenben!
No, ő a valóságban Jakab Péter.
Jakab Péter, a kifordult, saját maguk által ezerszer megtagadott Jobbik elnöke. Amely egykor legalább volt valamilyen – nem valami dicséretes, finoman szólva, de volt -, most pedig már azt sem tudják, minek vannak. Leginkább talán Feri féregnyúlványaként. Maximum.
Jakab Péter annak a pártnak a vezetője, amely megszűnt vidéken erőt képviselni. Az elnök, aki alatt Északkelet-Magyarországon is elveszett a Jobbik nimbusza. Ott, ahol felemelkedtek. (Különben ez már tavaly ősszel is látszott, a szerencsi időközi választáson.) Se lélek, se szív, se gerinc. Csak egy vonagló, nyálkás izé. Ez a Jobbik, kedves 2006-osok! Tessék, fogyasszátok egészséggel!
A párt megszűnt, megsemmisült, felzabálta Gyurcsány, miközben hálás csicska módjára somolygott körülötte Jakab. Aki annyira népszerű, hogy még saját, szűkebb, miskolci pátriájában is megverte Dobrev és feleannyi szavazatot kapott, mint a helyi, jobbikos jelölt. Úgyhogy adódik a kérdés, tulajdonképpen mire van ekkora arca Jakabnak? Hogyan lehet ilyenre szert tenni, nulla teljesítménnyel? Miből ered ez? Ha bolsikkal egyezel ki, automatikusan jár hozzá a bicskanyitogató stílusuk?”
Nyitókép: Jakab Péter Facebook-oldala