Soros-kitérő

„Ezek többsége fiatal korához kapcsolódik – rendre felmerül például, hogy mit csinált 1944-ben, vagy az, hogy miként nyert felvételt a London School of Economics-ra, ha 17 évesen érettségi nélkül hagyta el hazáját. De »politikai filantrópiája« – amint befolyásszerzését nevezi – is gyakran kétségeket ébreszt, például nemzetközi alapítványhálózatának Izrael-politikájával és ottani támogatottjaival kapcsolatban.

Soros György nem népben, nemzetben, Istenben és hazában gondolkodik, hanem ezeken kívül helyezi el önmagát és azt a globális »nyílt társadalmat«, amit meg akar valósítani. Ez határozza meg a zsidósághoz, mint valláshoz és politikai közösséghez való hozzáállását is, nemkülönben azt az ellenséges érzületet, amelyet a zsidó állammal szemben táplál.

Soros György édesapja, Schwartz Tivadar fia hat éves korában, 1936-ban magyarosította családnevüket Sorosra. A palindrom kifejezés azt jelenti eszperantó nyelven – melynek a vallási tekintetben agnosztikus apa hazai apostola volt – azt jelenti, hogy »szárnyalni fog«. Felesége (aki egyben másodunokatestvére is volt), Szűcs Erzsébet kikeresztelkedett izraelita családból származott. Fiuk a ’90-es évek közepén így emlékezett vissza a British TV-nek adott interjúban: »Anyám eléggé antiszemita volt, szégyellte, hogy zsidó. Abban a kultúrában, amiben felnőttem, zsidónak lenni stigmatizáltságot jelentett, hátrányt, és ezért mindig ott volt a késztetés, hogy ebből ki kell lépni.«

Annak ellenére, hogy szülei teljes mértékben asszimilált életet éltek, az 1940-es évek első felében a tizenéves Soros Györgyöt a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium értesítői izraelitaként tartották nyilván. Egy 1990-ben a Kossuth Rádióban sugárzott interjúban igencsak meghökkentő módon azt mondta, hogym »diákkoromban nagyon is személyesen érintett a zsidókérdés. Nagyon mohón olvastam az antiszemita irodalmat. A Magyar Futár című hetilapot például, ami a Zsidókutató Intézet kiadványaiból merített, és a Völkischer Beobachtungból [helyesen: Völkischer Beobachter, az NSDAP napilapja] fordított.« Az otthoni légkört pedig úgy jellemezte ugyanekkor, hogy »egyfajta zsidó antiszemitizmus – ez bennem és a családunkban is megvolt. Az asszimiláció következménye volt, s ebből csak lassan nőttem ki.«

Jól látható tehát, hogy Soros Izraelt három fronton is támadja: 1) kifejezetten Izrael-ellenes muszlim-palesztin NGO-kat finanszíroz, 2) az Egyesült Államokban ellenlobbit működtet és 3) Izraelen belül is fenntart kritikus baloldali szervezeteket. Mindennél beszédesebb volt, amikor 2015-ben a CEU meghívta előadást tartani Budapestre az egyetemen működő CEU Students for Justice in Palestine diákszervezet kérésére Joseph Massadot, a Columbia Egyetem palesztin professzorát, az Electronic Intifada magazin rendszeres szerzőjét, aki a »cionista gyarmatosító vállalkozás végét«, vagyis

Izrael eltörlését hirdeti, amelyet csak »kolonialista, rasszista apartheidállamnak« szokott nevezni. Nem csoda, ha az Izrael nemzeti – sőt egyáltalában vett állami – létét védelmezők kritikusak Soros Györggyel szemben, aki önmagát egyébként sem izraelitának, sem zsidónak, sem cionistának nem tartja, de nem is izraeli állampolgár. David Friedman, akit Trump nevezett ki az Egyesült Államok izraeli nagykövetének, a 2016-os amerikai elnökválasztás idején például kijelentette, hogy Soros »a zsidó nép és Izrael állam legnagyobb ellenségeinek egyike«.”

Fotó: JEFF KOWALSKY / AFP