Ördögi színjáték

Biden, aki maga sem járatlan balkáni ügyekben, a térséggel kapcsolatos politikát nagy tapasztalattal rendelkező emberekre bízta. A State Departmentben a több nyugat-balkáni állomáshelyen megfordult  Gabriel Escobart neveztette ki a nyugat-balkáni politika felelősévé. Három térségbeli országban volt a közelmúltban nagykövet váltás. Washington mindegyik állomáshelyre a Balkánról kimerítő ismeretekkel rendelkező embereket küldött. Közülük is kiemelendő Christopher Hill, aki a Daytoni Békeszerződés megkötésének idején  Richard Holbrooke, amerikai főtárgyaló helyettese volt. Komoly szerepe volt a Washington és Belgrád közötti informális kapcsolat tartásban egy olyan időszakban, amikor a két ország  viszonya hivatalosan a mélyponton volt. Bosznia-Hercegovinába (BiH) szintén egy veterán diplomata, Michael Murphy került, aki már korábban is  szolgált Szarajevóban, de Hillhez hasonlóan jártas koszovói ügyekben is.

Ebből (is) arra lehet következtetni, hogy Washington a koszovói kérdés rendezését tartja a legfontosabbnak. Ugyanakkor az utóbbi néhány hétben az amerikai diplomaták Szarajevóban adták egymásnak a kilincset. Mégpedig annak okán, hogy Milorad Dodik boszniai szerb vezetőnek, az Államelnökség szerb tagjának  meglehetősen  radikális elképzelései magukra vonták a nemzetközi közösség figyelmét. 

Kijelentette továbbá, hogy a nemzetközi közösség Főképviselője minden rendelkezésének – 1995-ig visszamenőleg – hatályát a boszniai Szerb Köztársaságban felfüggesztik. »Előleget« is adott, egy a szerb entitás parlamentje által október 20-án elfogadott törvénnyel, amely úgy rendelkezik, hogy a boszniai Szerb Köztársaság létrehozza saját gyógyszerügynökségét, és ezáltal függetleníti magát a 2009-ben felállított központi, BiH szintű intézménytől. Brüsszel és Washington felháborodottan reagált, mondván, ez ellentmond a Daytoni Megállapodásban foglalt alkotmánynak. Ugyanakkor egy vonatkozásban mégis engedtek Dodiknak, abban a reményben, hogy az általa vezetett Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) képviselői végre felhagynak a központi, állami intézmények bojkottjával.

Az Európai Unióról pedig csak annyit, annak kevés az esélye, hogy Brüsszel meggyőzi a további bővítést ellenző tagállamokat arról, hogy mennyire fontos Amerika geopolitikai céljainak kiszolgálása. Az alaptalan ígérgetéstől az EU tekintélye a Balkánon tovább csökken. Az új főképviselő, a német Christian Schmidt (CSU) még mindig Oroszország  és Kína hozzájárulására vár az ENSZ BT-ben, hogy hatalmi szóval beavatkozhasson BiH  belügyeibe. Arról nem is beszélve, hogy az EU-ban már legalább olyan mértékű a kínai tőke jelenléte, mint a Balkánon.

Ami az orosz befolyást illeti,  Biden és Putyin idei  találkozója jelezte, az Egyesült Államok igyekszik elkerülni a túlzott konfrontációt Oroszországgal, egyben annak megakadályozására is törekszik, hogy Oroszország túlságosan Kína uszályába kerüljön. Ez maga után vonja egy úgynevezett appeasement –politika szükségességét a Balkánon, amely területet Oroszország saját érdekszférájába tartozónak tekint. A nagy amerikai rendcsinálás tehát nem egyéb, mint egy színjáték, ami mögött valami más van, mint ami látszik.

Fotó: ELVIS BARUKCIC / AFP