Miért nyert Márki-Zay Péter?

„Márki-Zay melletti fő érvek ráadásul nem is ideológiaiak: vidéken is le tudja győzni a Fideszt, jól kormányozza a városát, elszámoltatja a Fideszt. A legfontosabb komponens azonban az volt, hogy pártonkívüli, anti-establishment – ám az összefogás mellett mégis teljesen elkötelezett – jelöltként rendkívül sikeresen szólította meg az ellenzékkel elégedetlen, de azért mégis kormányváltást óhajtó szavazókat. Márki-Zay nagyon nyíltan, nagyon élesen bírálta a pártokat, a megállapodásokat, a riválisait (különösen Dobrevet és Gyurcsányt). Nem volt teljesen törvényszerű, hogy a protestszavazókat ő vonzza be, ám Fekete-Győr és Jakab sokáig jóval kevésbé volt kritikus a riválisaival szemben. A polgármester így egyfelől választható alternatíva volt az anti-orbánista tömegnek, másrészt mégis tudott eléggé különbözni a riválisaitól. Ennek is köszönhető, hogy rengeteg nagyvárosi fiatalt, egyetemistát, értelmiségi választót is meg tudott szólítani (a Trump-párhuzam tehát ennyiben teljesen téves). A második fordulóban először szavazó kétszázhúszezres szavazóbázis jó része valószínűleg miatta mehetett el.

Az ügyes kampányolás nemcsak abban nyilvánult, meg, hogy a többieknél sokkal jobban játszott rá Gyurcsány és Dobrev magas elutasítottságára. A provokatív stílus, és a jelölt számos állítása (például a kormány több tagjának és a miniszterelnök fiának »buzizása«) felvet morális kérdéseket, de a kevesebb médiafigyelmet kapó jelölteknek muszáj provoktatívnak lenniük, ha reflektorfénybe akarnak kerülni. Furcsának tűnhet az is, hogy a második forduló jelentőségét a mohácsi csatához vagy 1956-hoz hasonlította, vagy hogy naponta új és kemény (nem is mindig alátámasztott) vádakkal illette a DK-t, ám a tét növelése és a verseny élesebbé válása, a különbségek láthatóbbá tétele felhajtotta a részvételt – ami az ő érdeke volt, és amit a DK-nak el kellett volna kerülnie. A kirohanásai lehet, hogy össze-vissza dobálózásnak tűntek, összességében azonban a többségükben volt kampánylogika.

Márki-Zay nemcsak a szavazatgyűjtésben, hanem a hatalmi harcokban is rendkívül sikeres volt: nem sokan fogadtak volna arra, hogy Karácsony fog az ő javára visszalépni, és nem fordítva (e sorok írója sem). Erről Karácsony Gergely is azt nyilatkozta – szerintem találóan –, hogy »azért nyert Péter, mert ő jobban akarta ezt«. Az akarat és a hit kulcsfontosságú a politikában, de az is fontos, hogy a politikai rivális többet hibázzon.”