Gyere, Péter!

„Gyere, Péter! Mert van egy csomó kérdés, amit hallanod kell tőlünk. Gyurcsányról is. Arról is, hogy milyen garanciát adhatsz bármiről is, Péter, ha eddig annyiszor és annyi félét mondtál. Egymásnak ellentmondókat. Most is ezt akarod, Péter? Magad hallani? És magad hallgatni? Figyelni, miért figyelnél ránk, Péter, ha eddig nem tetted?

Most mi változott, Péter? Hát nem csak a szavazatok miatt kellünk a Fidesznek? Neked most mire kellünk, Péter? A szavazatunk miatt jönnél, ugye? De akkor te is ugyanolyan vagy, mint a többiek! Miért nem jöttél korábban, Péter? Csak a kampány, mi? De akkor kellünk mi ehhez, Péter, mármint személyesen, mi, székelyföldi magyarok? Eddig nem voltál ránk kíváncsi, van garanciád arra, hogy nem csak a választásokig-választásokra kellünk?

Gyere, Péter! Mert kérdéseink, na, azok aztán vannak. Például az is, hogy eddig románok voltunk, partnered és támogatód, Gyurcsány szerint egyenes tagjai a 23 millió románnak. Így. Óriásplakátokon is hirdették, ugye emlékszel te is, Péter? Akkor hogyan lettünk hirtelen mégis magyarok, Péter? Úgy, bele a hirtelen jelenbe, miután megnyertél valami előválasztást vagy mit.

Gyere, Péter, legalább te fedezd fel hirtelen, hogy miként lesz egymillió „románból” magyar. Erdélyi magyar vagy mi. Olyan, akit elvbarátod és partnered plakátra hányva – is – románozott, azaz gyűlöletbeszélt a javából egy bizonyos december 5-e apropóján.

Gyere, Péter, mert a csizma az asztalra kerül. Kapsz szilvapálinkát is, mert mi így fogadjuk a vendéget. A medvékre való tekintettel mostanában a fokos is kézközelben van nálunkfelé, de ezt nehogy fenyegetésnek vedd, nem az, így védünk téged is, ha netán medvével találkoznál, s fel is ismernéd, hogy az a valami, az bizony medve. Egy nagy büdös medve.

Gyere, Péter! Hátha végre meg- és felismersz minket is. És nem csak magadra, hanem ránk is kíváncsi leszel. De, Péter, akkor tényleg figyelni kell ránk! És elviselni azt is, hogy neked nem tetsző kérdések fognak elhangzani. Fájni fog, Péter, fájni fog. De gyere! Elleszünk veled is valahogy, mint a medvével. Az is egyszeri találkozó szokott lenni. Mondják...”