„Summa summarum, és eddig teljesen egyetértünk, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szálakat Gyurcsány Ferenc irányítja. Azonban, és innentől érkezik az a megállapítása Kohán Mátyásnak, ami szerintem nem helytálló, új irányt is kell vegyen a Fidesz-KDNP kampánya. Okos, új válaszokat kell találni, bemutatni a sikereinket, pozitív üzenetekkel megszólítani a választókat. Ezúttal utoljára hadd szögezzem le, hogy ugyan már kissé háttérbe szorult idealista énem, de 2018-ban bizony nekem is voltak hasonló gondolataim, amelyeknek hangot is adtam. Érthető, bár megint mondom, szerintem idealista vélekedés azt állítani, hogy elég a sikereket bemutatni. Sajnos nem elég. Ahogy visszaemlékszem, a modern demokráciák történetében még soha nem volt elég.
A sikersztori propagálásával ugyanis nem lehet választásokat nyerni és az elsőrendű cél mégiscsak ez. Van egy megtörtént eseményünk, amely bizonyítja, hogy így nem lehet győzni és az emberi lélektant is ismerjük. Azt a lélektant, mondhatjuk választói lélektannak, amely természetesnek, adottnak és főleg megérdemeltnek vesz mindent, amit már megkapott. Persze állíthatod neki azt, hogy ez csak azért lehet, mert olyan kormány van, amilyen, de nagy általánosságban nem érez majd hálát. Ezt el kell fogadni. Másfelől itt van a hazai jobboldal rendszerváltoztatás utáni talán legnagyobb traumája, a 2002-es választási vereség. Az a vereség, ami ambivalens módon egyébként egy sor, nagyon hasznos dologra és eljárásra megtanította a nemzeti oldalt, de ez nem ennek az írásnak a témája. 2002-ben egyértelmű volt, hogy a Fidesz pozitív üzenetekkel operál, az elért eredményeket hangsúlyozza az emberek felé és így tovább.
A légüres térben pedig csak lézengett és ténfergett Medgyessy Péter, akivel igazán komolyan senki sem foglalkozott. A keretezési lehetőséget egy az egyben átadtuk az MSZP-nek, ők meg pedig éltek a lehetőséggel és felépítettek egy esendő karaktert, akire a mindennapok embere is ráismerhet, aki amúgy úr is, meg visszafogott és persze nyugatias. Mi ezt hagytuk, az eredmény pedig ismert: kifosztott államháztartás, egy pufajkás után egy III/2-es miniszterelnöki székbe kerülése és Gyurcsány Ferenc felemelkedése. Komoly, keserves, de tanulságos tanulópénz volt.”