Sokakkal ellentétben nem hiszek abban, hogy vasárnap itt valamiféle ellenzékváltás történt volna. Az, hogy nagy eséllyel a DK-nak lesz a legnagyobb frakciója az összefogás pártjai közül, nem ezt mutatja. Másrészt: kiket kellene tulajdonképpen leváltani az ellenzék soraiból? Ha a fő szempont az, hogy a 2010 előtt levitézlett figurákat, akkor leginkább a DK egyes politikusaival lehet probléma. De akár olyanokkal is, akik a legutóbbi önkormányzati választás után sorra bukkantak fel fővárosi vezető pozíciókban. Legyőzhette most a momentumos Orosz Anna a DK-s Gy. Németh Erzsébetet az előválasztáson, attól még utóbbi továbbra is főpolgármester-helyettes marad. Eközben viszont nem biztos, hogy a 2010 előtti idők bűneit az MSZP vagy akár a DK fiatalabb politikusain kell leverni. De az elmúlt tíz évben bőven lehettek olyan jobbikos vagy párbeszédes politikusok is, akikben a választó elveszthette a bizalmát. Az LMP-ről pedig ne is beszéljünk, már csak azért sem, mert létezésében igazán biztosak sem lehetünk.
Mindenesetre óvnék most a túlzott elbizakodottságtól, a győzelem megelőlegezésétől. Hitték már a 2018-as hódmezővásárhelyi MZP-győzelemkor is, hogy itt bármi történhet, akár ellenzéki kétharmad is. Nos, nem történt. A gyurcsányi mondatok pedig mutatják, hogy még belső küzdelemre is bőven lehet számítani. Ahogy fentebb is írtam, aki Gyurcsánnyal fog össze, az készüljön fel mindenre.”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás