Talán túl gyorsan akart még egy szintet lépni, hiszen alig két éve választották meg főpolgármesterré.
„Akár tudatosan, akár az egyes fejleményeken felbátorodva, de Márki-Zay nagyon ügyesen húzta csőbe Karácsonyt. Előbb visszalépést ígért, aztán a visszalépés ügyét két opcióssá tágította, végül rákényszerítette a riválisát, hogy ő lépjen vissza.
Karácsony maga is sokszor élt már karrierje során azzal, hogy hirtelen oldalt váltott, és ezzel meglepte egykori szövetségeseit. A Miniszterlenöki Hivatal tanácsadójából egy új ellenzéki párt kampányfőnöke lett a 2010-es választás előtt; aztán kettészakította az LMP-t a 2014-es választás előtt; a 2018-as előtt pedig az Együtt helyett inkább az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett. A váratlan húzásaiból általában jól jött ki eddig, a karriere töretlenül ível több mint tíz éve, és ő vitte a legtöbbre az ellenzéki oldalon Orbán Viktor kormányzása óta.
Mostani bukásának része lehet, hogy talán túl gyorsan akart még egy szintet lépni, hiszen alig két éve választották meg főpolgármesterré. A félig-meddig kívülálló, pártok feletti, a 2010 előtti világgal szemben is kritikus, de azért az MSZP-vel szoros szövetségben mozgó politikus imidzse a fontos pozíciójával együtt kifáradhatott, és mostanra ő is »establishment-jelöltnek« számít. Szemben Márki-Zay Péterrel, aki immár az »egy mindenki ellen« képét a legjobban tudja mutatni a mindennel elégedetlen választók előtt.”