Három a magyar hazugság – az előválasztási játszmázásról

Alig hogy túl van az ellenzék az előválasztás megrendezésén – az idáig vezető úton még ún. politikai cselekvéseket is végeztek, ami nem kis szó az azt megelőző évtizedüket látva –, az eredményhirdetést szinte meg sem várva újra megpróbálkoznak a politikacsinálással – immár egymással szemben.

A csavar egészben az, hogy pont nem a játszmázásokban, kamarillapolitikában, bizánci megoldásokban és hátbaszúrásokban évtizedes szakértelemmel rendelkező Gyurcsány és pártja most a nagy trükköző. Ők a saját pályájukon egyenesben vannak: hiszik, amit mondanak, mondják, amit tesznek:

A DK helyett most az előválasztás első fordulójában nyertes Dobrev Klára kihívói próbálkoznak most a helyezkedéssel – már amennyire tehetségüktől telik.

És a helyezkedés mellett belefutnak néhány kövér (ön)hazugságba is.

Magasabb polc

Fekete-Győr András például – akinek eddigi választási teljesítménye a nagyreményű Momentum 2018-as leszereplése, parlamenten kívül maradása, valamint az előválasztási ötödik hely az öt indulóból – magyarázná a magyarázhatatlant: „Arra azonban jó volt, hogy hosszú távon engem egy magasabb polcra helyezzenek” – értékelte az előválasztási kampányát. 

Nos,

annak fényében, hogy alig 20 ezer szavazatot szerzett miniszterelnökjelölt-jelöltként, és ezzel Pálinkás professzor Új Világ Néppárt nevű, felettébb befolyásos és kiválóan szervezett egyletének súlycsoportjában ragadt.

Szél Bernadett vagy Orosz Anna saját egy szem választókerületükben összeszedtek vagy feleannyi szavazatot maguk és a Momentum számára, mint a főnökük országosan. Fekete-Győr ragaszkodása a pártvezetéshez így méretes önhazugság: be kellene látni azt, ha saját szervezeted élén visszahúzó tehertétel és nem felhajtóerő vagy.

Eljátszani az esélyt

Ennél nagyobb léptékű, mondhatni politikatörténeti súlyú fejlemény azonban az, ami a Jobbikkal történik.

Ezt ízlelgessük. Mert mi másként lehetne ezt értékelni annak fényében, hogy az ún. nemzeti radikális párt egész genezise és eredetlegendája a Gyurcsány-féle baloldali-liberális hatalom elleni lázadásról szólt? Az erről szóló kitétel máig ott szerepel a Jobbik érvényes, a Villányi úti irodájuk ajtaján ma is sárgálló alapvetésében. Ehhez képest a Jobbik először belement a formális szövetségbe Gyurcsányékkal, majd az előválasztás leszervezése után kibontakozott a választói akaratot, az előválasztás eredeti filozófiáját kikerülő, országos léptékű DK-Jobbik paktum. 

Végül most, hogy Jakab Péter kicsúszott a tovább versenyző miniszterelnökjelölt-jelöltek közül, azzal nyitja az új fejezetet, hogy közli: nem tetszik neki Márki-Zay és Karácsony összefogása Dobrev ellen. Szerinte ezzel nem tesznek mást, csak sebeket ejtenek az ellenzéki összefogáson és csökkentik a kormányváltás esélyét. „Ne játsszátok el az esélyt” – teszi hozzá. De minek az esélyéről van itt szó első körben? Gyurcsányék hatalmának növekedéséről, és végső soron a Gyurcsány-Dobrev házaspár és politikai páros visszatérési esélyéről a hatalom csúcsára.

És ennek érdekkijárójává fokozta le magát a Jobbik (!!!) elnöke. Így meghazudtolni saját pártod eredeti célkitűzéseit, kiütni minden eszmei és etikai tartópillért saját politikai erőd alól, ez már teljesítmény.

Egy magas motolla

A damaszkuszi úton való, motollai mértékű forgolódás minősített esete végül Karácsony Gergelyé. Minden túltolt alkalmatlanozást, illetve minden nagy médiatámogatottságú imázsépítést lehántva, az egyszeri Karácsony-támogatók feltehetnék végre a kérdést maguknak, hogy végül is

– a hiperaktív facebookos posztoláson túl?

Már csak azért is, mert egyik legutóbbi posztjában gyakorlatilag épp újra akarja írni saját történetét, Dobrevéket a 2010 előtti politizáláshoz kötve, saját magát pedig az azt meghaladni kívánók új vezérének kikiáltva magát.

De nézzünk már szembe a tényekkel, pályafutásának fő állomásaival: Karácsony Gergely tevékenyen részt vett a Gyurcsány-féle kormányzatban, 2002 és 2008 között a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságának dolgozott politikai tanácsadóként. Az idők jelét és új szélfuvallatokat megérezve aztán 2009-ben már a Lehet Más a Politika tagja lett – Schiffer András mellé helyezkedve, elhatárolódni kívánva az általa is formált korábbi rezsimtől. De alig telik el pár év, 2013-ban a Párbeszéd nevű mikropárttal robban ki az LMP-től, és rögtön szövetséget köt a 2014-ben nyilván jelentős erők által helyzetbe hozni kívánt Bajnai Gordon Együtt mozgalmával – azzal a Bajnaival, aki minisztere, majd miniszterelnöke volt a Karácsony által néhány évig túllépni kívánt 2010 előtti rendszernek. 

Miután a Bajnai-projekt hamarjában elbukott,

A meghaladni kívánt múlt elleni harc vezetője azóta is hozzáköti magát a frissen illatozó, patyolat tisztaságú, hamvas ártatlanságú szocialistákhoz: 2018-ban már közös miniszterelnök-jelöltként mérettette meg magát (tényleg, ezt már mindenki elfelejtette?), s az újabb miniszterelnök-jelölti kampányt is az MSZP-vel szoros szövetségben viszi.

Nem mellesleg, 2019-ben megnyeri a budapesti főpolgármester-választást, és e pozícióból még idén márciusban is arról beszél: „dehogy akarok én miniszterelnök lenni”.

És Karácsony most innen kiindulva állítja be magát teljes természetességgel az ellenzék magától értetődő miniszterelnök-jelöltjének, sőt már posztokat is osztogatva saját elképzelt leendő kormányában.

Most épp Gyurcsány, egykori kormányzati kenyéradója ellen szólal fel az MSZP-gazdatest mellől, ám mindezt megspékeli azzal, hogy Dobrev Klárának megígéri: lehetne őmellette külügyminiszter.

Vagyis egyébként a Magyarország, a magyar jövő számára döntő fontosságú poszttal már most megkínálná a meghaladni kívánt múlt egyik legtipikusabb képviselőjét, ezzel a Gyurcsány-féle hálózatnak átadva a magyar külügyek képviseletét. Is.

Ez a Karácsony Gergely hazudja most magát az ancien régime erőivel szembeni ellenállás vezérének szerepébe.

Írd és mondd: Fekete-Győrhöz, Jakabhoz és Karácsonyhoz képest ma Gyurcsány és Dobrev az egyenes és önazonos politizálás bajnokai az ellenzéki oldalon.