Ezt bizony elkúrtátok!

„Ezt bizony elkúrtátok! Ha lett volna egy kis maradék eszetek – mint ahogy nincs –, akkor írtok egy rendes forgatókönyvet, Péterrel a főszerepben, aki 2006-ban épp Észak-Amerikában tartózkodott, s akit úgy szerepeltethettetek volna, mint aki a CIA hátterével Amerikából irányítja az egész budapesti történetet. Ül a dolgozószobájában, ahonnan természetesen az egész Manhattan belátható, távolból a Szabadság-szobor is kivehető, elegánsan ironikus ellenpontjaként a budapesti rendőrattaknak, Dobrevnek és Hann Bandinak.

Péter körül telefonok, legalább hetvennyolc, monitorok, klaviatúrák, fülhallgatók, egy Magyar Nemzet, hiába az időeltolódás, neki már ott van az asztalán a holnapi, továbbá egy tolmácskészülék, hogy Semjén is értsen az egészből valamit, s hátha épp arra jár Vida Ildikó. Néha bejön Péterhez a titkárnő, mintha csak Gergényiből és Pintérből gyúrták volna össze, letesz elé az asztalra egy cheesecake-et, egy brownie-t vagy egy whoopie pie-t, odasúgja, hogy ezt Gyuri bácsi küldte, aztán Kádár Jánososan kacsint egyet és kimegy.

Péter este a Metropolitan Opera díszpáholyában, naná, a Tosca, épp Scarpia, Róma rendőrfőnöke érkezik, aztán sortűz az Angyalvár tetőteraszán, Cavaradossi holtan esik össze, fölötte Cavaradossiné, de tévedésből, mert a Metropolitan egy rakás szar, ugyanis ott nem Ókovács a direktor, szóval tévedésből (mert itt is elkúrnak mindent - újabb ironikus utalás a haldokló USA-ra) Ozmin áriája csendül fel a Szöktetés a szerájból c. operából, egy erősen Gyurcsányra maszkírozott (el)basszista tolmácsolásában: Ó, az lesz a kéjes óra, / Majd ha áll az akasztófa. / És a gége megszorul.

A színpadon átsuhan Golda Meir – ugyancsak ironikus utalás valamire, nem tudni, mire, de gyanítható, mindenesetre a Pesti Srácok és a Mandiner várja a helyes megfejtéseket, közben az abszolút szellem ellovagol az ablak alatt, helló röfi, csak ennyit mond, félvállról, Papagenósan, a cári himnusz hangja szűrődik be balról és a Nélküled jobbról, függöny, standing ovation.
De mondom, nem ezt vittétek a vászonra, hát jól elkúrtátok.”