Drágán dolgozó, kisgyerekes, házas homoszexuálisok kellenek!

„Fussuk meg a kötelező köröket: a keresztény, hadd ne mondjam (vagyis inkább hadd mondjam) a normalitás, a természet törvénye szerinti álláspont állandó. A férfi és a nő kapcsolatából születik a gyermek, az ő elköteleződésük és egymásnak való önátadásuk szükséges ahhoz, hogy gyermekük lélekben is egészségesen nőhessen fel.

Tudom, hogy a 21. század egyik nagy próbatétele ez az egész kérdéskör, az azon való lamentáció, hogy hol vannak az LMBTQ-kisebbség egyenlő jogai (merthogy nem köthetnek házasságot és nem fogadhatnak örökbe gyereket), meg hogy hol vannak ilyenkor az emberi jogok, de valótlanságokat azért mégsem kéne állítani, és főleg nem ementén kampányolni. A végén még elhiszi valaki.

Kezdjük, megint: Az LMBTQ-jogok nem alapvető emberi jogok. Ahogy például a vérfertőzés sem az.

És ahogy a társadalom a történelem folyamán egyiket is kivetette magából, mondván, erre hosszú távon nem lehet társadalmat építeni, úgy hála istennek, a világ nagyobbik részén a mai napig nem tartják sokra az »LMBTQ-jogok« problémalufiját.

Másrészről egyszerűen kamu Fekete-Győr András azon állítása, miszerint itthon 500 ezer LMBTQ-ember él.

A témában az egyik legnagyobb kutatást elvégző Ipsos jóval kisebb számokkal dobálózik, mint akármelyik nemzet átlag szélsőbaloldali propagandistája. Bár a »legnagyobb« jelzőt is a helyén kell kezelni, mert 27 országon átívelő, idei kutatás ide vagy oda, a nemi irányultságot firtató kérdést, alig többen, mint 19 ezren válaszolták meg.

Szóval, Magyarországon az LMBTQ-kutatást kitöltő néhány ezer embernek a 2 százaléka vallotta magát valamilyen nem hetero típusú személynek, egy százalék pedig tartózkodott.

Akárhonnan nézem, mégha ennek a tízszeresével számolunk, akkor sem közelítjük meg azt a félmilliós embertömeget, akiknek a hajójára – ladikjára, tutajára, kinek mi – a Momentum kitűzte zászlaját.”

Fotó: ATTILA KISBENEDEK / AFP