„Néhány héttel ezelőtt nagy élményben és megtiszteltetésben volt részem. Az Írók Boltjában bemutathattam Horváth Aladár A nemzeti(-)szocialista Miskolc című rendkívül fontos könyvét, s az eseményt Sipos Júlia moderálta. Hárman beszélgettünk a magyar közelmúltról, a magyar társadalmi valóságról, magyar nyelven, s pontosan értettük egymást. Három magyar.
A mai napon a választók akaratából létrejött az ellenzéki összefogásnak az a formája, amely okosan és tisztességesen, a várható konfliktusokat bölcsen kezelve képes lesz leváltani Magyarország történelmének egyik leggaládabb, legsötétebb, legcinikusabb, leghazugabb és legkártékonyabb rendszerét. Nincsenek kétségeim: ma már velem együtt várja az ország túlnyomó többsége a jövő tavasszal remélhetőleg bekövetkező nagy pillanatot.
Márki-Zay Péter lelkes fiatalok előtt elmondott beszédében a várva várt új Magyarországra tett ígéretet, s joggal említette meg, hogy »mindenkinek változnia kell egy kicsit«. Valóban mindenkinek. Beleértve azokat is, akik jót akarva, távol minden tisztességtelen szándéktól, rossz beidegződéseink hibás nyelvezetét használják.
Értem Márki-Zay Pétert, hogyne érteném, tudom, mit kívánt mondani, talán észre sem vette a hallgatóság, legfeljebb csak nagyon kevesen, de – úgy remélem – mostantól már a kevesek is számítanak. Ezért kérem őt is, mindannyiunkat is: amikor azt mondjuk, hogy »szeretettel, magyarként fogunk keblünkre ölelni minden cigányt, minden zsidót…«, részben, hogy még véletlenül se lehessen félreérteni, de leginkább azért, mert rossz és másoknak netán fájó beidegződéseink is változtatásra szorulnak, a fenti mondatot – javaslom – legközelebb mondjuk úgy, hogy »szeretettel, magyarként fogunk keblünkre ölelni minden magyar cigányt, magyar zsidót…« Ahogy ezt tettük hárman, magyarok, az Írók Boltjában.”
Kép forrása: Facebook