Rendszerváltó értelmiségiként elképesztő csalódásként élem meg, hogy a baloldal még mindig cenzúrát alkalmaz

„Kálomista Gábor nemrég azt nyilatkozta, hogy politikai okokból el akarják süllyeszteni az Elk*rtuk című filmjét. Harminckét évvel a rendszerváltás után megtörténhet ilyen Magyarországon? 

Én azt látom, hogy megtörténhet, és meg is történik. Mi – mint a rendszerváltás aktív résztvevői – feltétlenül, fanatikusan hittünk a szabadpiacban. Meg voltunk győződve arról, hogy a kommunista diktatúra évtizedei, a cenzúra, az aczélgyörgyök varázsütésre eltűntek a rendszerváltásnak nevezett esemény idején, 1988 és 1990 között.

Azt hittük, hogy a törvények, a többpártrendszer, a legitim módon megválasztott közhatalmi szervek, az önkormányzatok, a kormányok és a szabadpiaci szereplők egy olyan szisztémát hoznak létre, ami megszünteti a kommunizmus alatt elszenvedett kulturális cenzúrát, és valamilyen egészséges és szabad világot hoz létre.

Aztán súlyosan csalódnunk kellett, a szabadpiacban való hit hiábavalónak bizonyult. Naivak voltunk. És nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali rendszerváltók szívében is van egy kis keserűség. A csalódottság oka az, hogy az egykori álmaink és az évtizedek múlva kialakult valóság között hatalmas szakadék tátong.

Nem számoltunk azzal, hogy a politikai szereplők és a szabadpiac szereplői között titkos és időnként egyáltalán nem titkos szövetségek jönnek létre. Rejtett kartellek, amelyek mindig a kedvező arcukat mutatják, ám amint a kamerák és a mikrofonok leállnak, röhögve összekacsintanak.

Ez úgy hangzik, mint egy sötét összeesküvés. Csalódott a rendszerváltásban?

Nem gondolom, hogy rossz döntést hoztunk, amikor rendszert váltottunk, hiszen sikerült negyven évnyi diktatúrát elküldeni a pokolba. Az álmaink azonban utólag illúzióknak bizonyultak. Amiről pedig beszéltem, az nem összeesküvés-elmélet, sosem szerettem a világ-összeesküvéses teóriákat.”

Nyitókép: MTI/Rosta Tibor