Ő keresztény – ennélfogva többet is tart a nőkről, mint a feminista ideológusok túlnyomó többsége. A konzervatív feminizmus pedig egyébként is fából vaskarika.
A keresztény ember a nőre (és a férfira) mint Isten képmására teremtett személyre tekint, aki egyszeri és megismételhetetlen, aki érték, s aki teremtettségénél és megváltottságánál fogva magától értetődően egyenrangú az ellenkező nem képviselőivel. Ahhoz, hogy belássuk, ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért érdemli, nem feministának, hanem józannak kell lennünk (és érdemes tanulmányoznunk az egyház társadalmi tanítását).
De amikor megfelelési kényszerből a kereszténydemokrata kancellár hirtelen felfedezi önmagában a feministát, meghasonlik önmagával. Ráadásul belesétál egy jól előkészített csapdába is, amelyből aligha tud hátralévő hivatali idejében kimászni, s amely leginkább e megfelelési kényszer növekedésével jár majd.