„Gergő, ne már egy fideszest rakj oda” – Baranyi Krisztina Karácsony Gergelynek
Ferencváros polgármestere és fővárosi önkormányzati képviselő nem szeretne fideszes főpolgármester-helyettest, ezért beleállt Vitézy Dávidba.
A szemüveg mögül elővillant az a visszatetsző személyiség, amit éveken át gondosan rejtegetett az ország trendi nagypapája szerep mögött.
Javában zajlik az ellenzéki előválasztásként marketingelt valóságshow, még mind az öt villalakó játékban van. Bár a vágyvezérelt felmérések szerint Dobrev Klára vezeti a szimpátiaszavazást, Márki-Zay és Karácsony is felzárkózott, ugyanakkor Jakab és Fekete-Győr kipontozódni látszik.
A jelöltek természetesen intenzíven kampányolnak, Dobrev Klárának például Gyurcsány Ferenc igyekszik szállítani a szavazatokat. Az exkormányfő az utóbbi években komoly metamorfózison ment keresztül, legalábbis ezt próbálja visszatükrözni minden megnyilvánulásával. A fiatalos, trendinek látszó, emberközeli politikus imázsát öltötte fel, aki szót ért a tizenévesekkel, chatrobotot üzemeltet, és a tévében úgy főz, mintha csak egy lenne közülünk. A kommunikációs kamuflázs azonban a napokban, épp az előválasztás véghajrájában hirtelen felfeslett.
Egy utcai fórum szópárbaja már túlterhelte a pártelnök idegzetét, és fizikailag is nekifeszülve, kifejezetten fenyegetően torkollt le egy ellendrukkert. A szemüveg mögül elővillant az a visszatetsző személyiség, amit éveken át gondosan rejtegetett az ország joviális nagypapája szerep mélyén. Ha valakiben egy szemernyi kétely is pislákolt volna 2010 után, hogy ez a Gyurcsány az a Gyurcsány-e, akkor most
És sokaknak lehetett deja vu-je: ugyanaz a ráeszmélés-pillanat lehetett ez, mint amikor e szemüveg mögül cikázó tekintettel az őszödi gyalázatot és morális mélyrepülést „much more complicated” ismételgetésével próbálta védeni a CNN-en. Egy trágár és az európai politikatörténetben is példátlan beszéd nyomán egy országon söpört végig a felháborodás hulláma. Megkövetés, bűnbánat és lemondás helyett arcpirító magyarázkodás következett, majd Őszöd „igazságbeszéddé” fetisizálása, a botrányos rendőri vezetés kitüntetése. Mintha egy másik Magyarországon éltünk volna.
A rádöbbenés másik emblematikus és komikus momentuma az egykori koalíciós partner soraiból érkezett. A csúnyán elbukott szociális népszavazás értékelésén Horn Gábor kommentálta Gyurcsány magyarázkodását az SZDSZ-sátorban: „kemény ez a csapat, villognak a szemüvegek”, illetve: „nem azt mondták Feri, azt mondták, hogy menj a picsába”.
épp a választópolgárok egyértelmű akaratnyilvánítását kísérelte átkeretezni. Ma már egy rossz komédiának tetszik, pedig 2008-ban ez a mentalitás uralta a kormányzati mindennapokat.
A fentiekhez hasonló kegyelemi pillanatot hozott el a múlt héten véletlenül az utcán rögzített verbális agresszió is: most is láthatóvá vált az a félelemterhes személyiség, amit már-már sokan elfelejtettek. Ilyenkor pedig fürgén fut végig a gondolati lánc sokunknál, ahogy e cikk szerzőjénél is. Hogy milyen érzés volt 2006-an magyarnak lenni, kezdő újságíróként tudósítani a rendőri brutalitásról, hogy mennyire felszabadító érzés volt e kormányzat bukását megérni. És mindezek tükrében szomorúan konstatálni, hogy tizenöt évvel Őszöd után újra tényező lehet Gyurcsány Ferenc, még akkor is,
Az irányvonalat, az összefogás arculatát azonban a DK elnöke szabja meg. Így az előválasztásnak, bármennyire is fájdalmas a résztvevőknek beismerni, ellenzéki oldalon látszattétje van, hiszen a legerősebb karakter az exkormányfő marad, bárhogyan is alakul az első selejtező. Országos tétje a jövő áprilisnak lesz, amikor a múlt végleges lezárásáról is szavazhatunk.
Addig pedig egy kávé mellett érdemes nézni az előválasztást. Zuglóstul, Tóth Csabástul, hackertámadásostul.