Ne legyen bennünk hiányérzet

„A Dortmund ellen más érzés győztes gólt szerezni, mint a Fürth ellen?

Rávághatnám, hogy nem, de ez nem lenne igaz. Nem titok, kicsit „hegyeztem” már magam arra, hogy eredményes legyek egy nagycsapat ellen, külön öröm, hogy győzelmet ért. Mindamellett ezzel is úgy voltam, hogy gól lőttem, nyertünk, de ennyi, menni kell tovább.

Ha azt mondom, hogy csütörtökön az Európa-bajnoki ezüstérmes Anglia lesz az ellenfelük, rémisztően hangzik?

Egyáltalán nem! Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy sok nagy meccsen pályára léphettem már, neves klubok és kiváló válogatottak ellen játszhattam, nem egyszer telt ház előtt. Minden riválist tisztelek, azonban nem tartok senkitől! Minimális drukk természetesen minden találkozó előtt van bennem, de ez így normális. Ha már szóba került az én formám, beszélhetünk arról is, hogy a többiek is jó állapotban vannak, sokan sokat tettek azért az elmúlt hetekben, hogy a csapatuk jól kezdje a bajnokságot. Ez mindenképpen reménykedésre ad okot, jóllehet nem tudhatjuk előre, ez mire lesz elég Anglia ellen.

Az Eb-szereplés önbizalom-növekedéssel is párosult?

Jó értelemben véve igen. Egy másodpercig nem szálltunk és szállunk el, tisztában vagyunk vele, hol a helyünk, de bízhatunk magunkban. Az Európa-bajnokság ebből a szempontból jó teszt volt, megmutatta, hol tartunk. Akár a portugálok, akár a franciák, akár a németek álltak velünk szemben, nem toltuk be a buszt a kapu elé, bizonyítottuk, hogy ellenük is tudunk futballozni. Ezért is állítom, hogy nincs félnivalónk. Marco Rossi szövetségi kapitány vezetésével hosszú utat jártunk be, rengeteget fejlődtünk csapatszinten, az is kiderült, hogy a legerősebb válogatottak sem nézhetnek le minket. Jó csapatot alkotunk, nehéz ellenünk játszani, nehéz nekünk gólt lőni.

Hozzáfűzhetjük, hogy kiváltképp a telt házas Puskás Arénában?

Naná, hogy hozzáfűzhetjük! Már most kiráz a hideg, ha belegondolok, milyen hangulat lesz csütörtök este. Hatalmas motivációt és lendületet ad nekünk a drukkerek támogatása, nekik köszönhetően olykor úgy érezzük, tizenketten küzdünk tizenegy ellen. Éppen ezért azt is remélem, hogy Marco Rossi szavai is eljutottak mindenkihez azzal kapcsolatban, hogy mire kell figyelniük a szurkolóknak az ismételt jó hangulat és a mindenkinek elfogadható közeg érdekében. Ha szívvel-lélekkel harcolunk a jövőben is, hiszem, hogy szép élményekben lesz még részünk.

Akad egy kevésbé szép élménye Harry Kane-ről. Tudja, mire gondolok?

A négy évvel ezelőtti APOEL–Tottenham Bajnokok Ligája-csoportmeccs­re. Hazai pályán kaptunk ki három nullára, a vendégek mindhárom gólját Kane szerezte. Ő nyilván ugyanolyan klasszis, mint akkor volt, én, merem remélni, jobb játékos lettem azóta. A Cipruson töltött egy évnek nagy hasznát vettem, megtapasztaltam, mennyit kell dolgozni azért, hogy valaki egy szinttel feljebb léphessen.

Milyen eredményekre lenne szükség ahhoz, hogy ha a harmadik, egyben utolsó szeptemberi vébéselejtező másnapján, vagyis jövő csütörtökön felhívnám, elégedetten nyilatkozzon?

Az az elsődleges, hogy adjunk ki magunkból mindent, semmilyen téren ne legyen bennünk hiányérzet, ne érezzük azt, hogy ebben több volt. Kétségtelen, az angolok magasabb szintet képviselnek nálunk, de ha kell, kétszer annyit futunk, mint ők, csak hogy megálljuk a helyünket ellenük is. Versenyben akarunk maradni a továbbjutásért, annak érdekében pedig minél több pontot kell gyűjtenünk.

Mennyit? Hatot, hetet, esetleg kilencet?

A lehető legtöbbet szeretnénk kihozni az előttünk álló meccsekből is. Maradjunk annyiban, bizakodó vagyok.”