Harmóniában a természettel

„Az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás a kommunizmus idején történelmi jelentőségű, nemzetközi hírverést generáló rendezvény volt. 50 esztendő telt el, és sokak emlékezetében még élénken élnek az akkor szerzett emlékek…

Magyarországon a vadászat és vadgazdálkodás kapcsán már régóta létezik egy hagyomány, tudás és elszántság, ami ötven évvel ezelőtt egy politikán túlmutató, szakmai alapokon nyugvó kiállításban öltött formát. A ’71-es rendezvény „A természet védelme önmagunk védelme” jeligét tűzte zászlajára, és a kiállítás során képes volt megmutatni, hogy a Kárpát-medencében található szaktudás világszínvonalú, amelynek alapja az az elkötelezettség és törődés, amelyre napjainkban is nagy szükség van. Ezt, az 1945 előtt összegyűlt hagyományokon, tapasztalatokon alapuló szakmaiságot és tudást még a barbár eszközökkel dolgozó kommunizmus sem akarta s tudta porba tiporni. 

Az akkori vezetők is tudták, hogy a természetre oda kell figyelni, a vadállomány óvása pedig a vadászok feladata. Emlékezzünk Fekete István szavaira, aki egyébként lelkes vadász is volt, s akit a kommunista hatalom  »ifjúsági« szerzővé degradált, hiszen eltüntetni nem tudta: »Hazánk Európa legvaddúsabb országa, s a mi feladatunk, hogy az is maradjon. Ehhez azonban nem elég a törvény kényszerű betartatása, ehhez elsősorban őszintén átérzett és mindig gyakorlott vadászati etika is kell.«

Eszerint a két kiállítás üzenete nagyon hasonló?

Sőt, alapjaiban vizsgálva szinte ugyanaz: az ember egy a természettel, a természet hosszú távú fenntarthatósága szempontjából pedig meghatározó szerepe van a tervszerű és szakmai alapokon nyugvó vadgazdálkodásnak, ami egy olyan feladat, amelyet hazánk hivatásos vadász állománya önmagában nem tudna ellátni. Ezért van szüksége arra a mintegy 70 ezer vadászra, akik idehaza úgymond szabadidejükben hódolnak ennek az ősi hagyományokon alapuló életformának. Be kell látni, hogy napjainkban az emberek többsége eltávolodott a természettől. Városokban élünk és szükségünk van a természetközeli szakmák tudástárában lévő jó gyakorlatokra a harmonikus együttéléshez. Szükség van tehát az ember és a természet kapcsolatának újrafogalmazására, ennek a problémának a megoldására pedig a magyar, valamint közép-európai tudás és tapasztalat mértékadó és alkalmazható megoldásokat kínál, amit be fogunk mutatni a világkiállításon.

A világkiállítás programfelhozatala nagyon sok és sokrétű felhozatalt ígér. Mire számíthat az egyszerű látogató?

Fontos leszögezni, hogy nem kereskedelmi típusú vadászati kiállítást szervezünk, tehát a jól ismert Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás (Fehova) bár külön programpontként része szeptember 30-tól október 3-ig a világkiállításnak, mégsem erre a megszokott vásári forgatagra kell számítani, hiszen az ilyen típusú rendezvények sem jellegükben, sem pedig kínálatukban nem tudnak és akarnak olyan összetett szakmai-ökológia kérdésekkel foglalkozni, amelyek alapvetően országokhoz és/vagy nemzeti szakmai szervezetekhez tartoznak – miközben a vadászat szerepéről és megítéléséről a világban egyre inkább túlfűtött vita zajlik.”

(Fotó: Kovács Zoltán, az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás lebonyolításáért felelős kormánybiztos, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, ifj. Schell József, a báró fia és Fehér István, a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatója /j-b/ átadja a magyar vadászrajzművészet egyik legmarkánsabb alakja, báró Schell József /1900-1970/ tiszteletére kialakított parkot a somogyi Lábodhoz tartozó Nagysalléri Gazdálkodási és Turisztikai Központban 2021. szeptember 17-én.)