„Van ez a hatalmas csodafegyver, amit a baloldali pártok előválasztásnak hívnak. Valódi tétje nincs, értelme sem sok, viszont sokba kerül, és úgy tűnik, mintha köze lenne a demokráciához. Figyeltem a műsornak azt a szakaszát, amikor még csak aláírásokat kellett összeszedni. Egy dolgot a mai napig nem értek. Karácsony Gergely, aki most már lényegében semmit nem foglalkozik a valódi munkájával, azaz Budapesttel (talán jobb is így), szóval a főpolgármester bejelentette, hogy körülbelül 10 óra alatt összegyűjtötte a szükséges 20 ezer aláírást. Majd eltelt 14 nap, és leadott 40 ezer szignót. Ha valaki megmagyarázza nekem, hogyan lehetséges az, hogy valaki 10 óra alatt ugyanannyi ívet gyűjt be, mint az utána következő 14 napon, azt felterjesztem Abel-díjra (a legelismertebb matematikai kitüntetés). A többi szereplő számaiba, illetve aláírásai körüli furcsaságokba bele sem megyek.
Folytatódott a demokrácia ünnepe. Pontosabban csak folytatódott volna, ugyanis a szombat reggel indult, előre lezsírozott előválasztási játék elhalt. Az történt, hogy 10-től online is lehetett szavazni a jelöltekre, de a rendszer néhány perc után lefagyott.
A baloldali pártok az évtized viccével reagáltak. Azt mondták, azért esett szét a rendszer, mert annyira nagy volt az érdeklődés, hogy nem bírta a szerver. Nyilvánvalóan ezt még a leghardcore-abb balosok sem hitték el, úgyhogy korrigálni kellett a kommunikáción, és a nagy megfejtés az lett, hogy Orbán a hibás. Tudom, hogy ez a kedves olvasónak ismerős lehet, hiszen ha bármi rossz történik Magyarországon, azért a miniszterelnök a hibás. Ha esik az eső, ki a hibás? Orbán! Ha süt a nap, de túl meleg van, ki a hibás? Orbán! Ennyire egyszerű, és erre politikai pártok jöttek létre állami milliárdokat felhasználva.”