A nyugati jóemberkedés veszélyei

„Százméteres magasságból csapódtak ártatlan civilek a földbe, miután egy amerikai katonai szállító-repülőgép törzsére felkapaszkodva próbáltak kimenekülni a földi pokolból. A halálfélelemtől megzavarodott tömegben bomba robbant: kétszáz gyerek, nő és férfi teste szakadt cafatokra. Az utcákon, a városban és az egész országban az emberi kegyetlenség megtestesítői masíroznak felfegyverkezve, s úgy kerülgetik a rémült, menekülő civileket, mint kiéhezett oroszlánfalka a gazellákat. 

Ezek az események nem valamely holly­woodi film leíratából származnak, hanem két héttel ezelőttről, Kabulból, miután húszéves katonai megszállást követően kivonult az Amerikai Egyesült Államok hadserege. A demokrácia önjelölt őreinek és egyben kéretlen terjesztőinek áldatlan munkája után pedig ott maradt a korábbi önmagához képest is több évtizedes hátrányba süllyedő Közel- és Közép-Kelet. A közbeszédben csak megszállt, ám valójában leigázott Afganisztán és Irak, a Közel-Kelet autoriter berendezkedésű államait lenullázó és gazdaságilag megsemmisítő „arab tavasz”, az amerikai titkosszolgálatok támogatásával életre hívott iszlamista ISIS terrorszervezet, valamint a hozzá képest még akár mérsékeltnek mondható, a mártírhalálba és az öngyilkos merényletbe vetett hitében azonban megingathatatlan tálib mozgalom jelenti a nyugati „megmentők” megjelenésének következményeit. Ha pedig az arab világ országainak nyomora nem lenne elég súlyos eredője a demokráciaexportban, tehát a gyengébb régiók leigázásában és kizsákmányolásában utazó Amerikai Egyesült Államok tevékenységének, akkor elegendő visszaidézni, hogy 2015-ben milyen erejű migrációs hullám zúdult Európára és hogyan vált a nyugat-európai hétköznapok részévé a terrorfenyegetettség. 

A nyugati liberálisok nem tanultak a 2015-ös migrációs hullám következményeiből, és úgy tesznek, mintha a Kabul és Budapest között húzódó közel 5900 kilométeres távolságon belül nem lennének biztonságos országok. Pedig az illegális bevándorlók többsége nem lesz képes egyetlen generáció alatt behozni a hátrányait, amelyek az illegális megélhetési módok felé taszítják őket. A második generáció­ban pedig csak a frusztráció fog erősödni az euró­pai emberekkel szemben, ami melegágya lesz a radikalizálódásnak és az új erőszakhullámnak.”