„Horthy Miklóst jellemezve Veszprémy formabontó megállapításokra jut. Véleménye szerint meglehetősen hamisak azok a kortársaktól és az utókortól származó nézetek, melyek a kormányzó politikai analfabétizmusát, hozzánemértését hangsúlyozzák, s ezzel szemben az igazság az, hogy Horthy nagyon is értett a politikához, kiváló érzékkel – s igencsak skrupulusok nélkül (Veszprémyt olvasva: gátlástalanul) – helyezkedett, biztosította be hatalmát, és védelmezte azt.
Egy ügyes, ravasz, mozgékony, és a körülményekhez maximálisan alkalmazkodó, tehát vérbeli politikus képe bontakozik ki az olvasó előtt. Veszprémy szavaival: »A kormányzó brutális, kíméletlen és a hatalomhoz végsőkig ragaszkodó ember volt. A politika Machiavelli szerint nem más, mint a hatalom megszerzésének, megtartásának és sikeres gyakorlásának művészete. Ha Horthyt szembeállítjuk IV. Károllyal – aki morálisan már-már feddhetetlen ember, ám a fenti definíció szerint csapnivaló politikus volt –, nem meglepő, hogy kettejük konfliktusából a kormányzó került ki győztesen.« Illetve: »bizonyos, hogy remek színészi képességekkel is rendelkezett«.