„Gergő, ne már egy fideszest rakj oda” – Baranyi Krisztina Karácsony Gergelynek
Ferencváros polgármestere és fővárosi önkormányzati képviselő nem szeretne fideszes főpolgármester-helyettest, ezért beleállt Vitézy Dávidba.
A mai haladók még mindig bepárásodott szemmel gondolnak az egykori SZDSZ-re.
„KARÁCSONY MINT ÁLLAMFÉRFI, PERSZE. SZABÓ TÍMEA MEG MINDJÁRT ZRÍNYI ILONA...
Tordai Bence tegnapi posztjában kijelölte – nagyítóval is láthatatlan – pártjuk szellemi előképét, egyben Karácsony politikai igazodási pontját, Göncz Árpád személyében.
Eddig is tudtuk, persze, hogy tudtuk, hogy a mai haladók még mindig bepárásodott szemmel gondolnak az egykori SZDSZ-re – a Szabad Demokraták Szövetségére –, a rendszerváltoztatás elárulóira, arra a hungarofób, szélsőliberális formációra, amely – nézetem szerint legalábbis – a legmélyebb árkokat ásta magyar és magyar közé az elmúlt harminc esztendőben.
A mai balos-liberálisok minden lélegzetvétele az SZDSZ legsötétebb korszakát idézi, a nyugati érdekek feltétlen kiszolgálásától, az erős nemzetállamok lebontásáig, a magyarellenes megnyilvánulásokig, a vegytiszta hazaárulásig. Nem csoda hát, hogy számukra néhai Göncz Árpád - az SZDSZ által akkor delegált - köztársasági elnök a zsinórmérték, a nagybetűs államférfi. Nyilván politikai gusztus dolga, de nekem az államférfi gróf Apponyi Albertnél és gróf Bethlen Istvánnál kezdődik...
De nekik megteszi »Árpi bácsi« is, ahogy ők becézgetik azt a Göncz Árpádot,
- aki egy nyugatról diktált, az Antall-kormányra ráerőszakolt alku miatt lehetett egyáltalán köztársasági elnök, egy marginális párt színeiben, a »szabad« Magyarországon
- akinek ’56-os múltjával villogott az SZDSZ, ezzel is bizonygatva antikommunista beállítottságukat. Mindkettőről gyorsan kiderült, hogy kizárólag a politikai látványpékség kelléktárához tartozott. 1994-ben az SZDSZ boldogan hatalomba segítette a posztkommunista MSZP-t, Göncz Árpád ’56-os ténykedése pedig - hadd legyek gáláns ezúttal -, finoman szólva is megosztó. (A Szabadság tér ’56 című műsorsorozatban volt szerencsém jó néhány ’56-os hőssel, megkínzott, meggyötört túlélővel beszélgetni, akik közül többen is igen dicstelen történeteket meséltek Göncz Árpád ’56-os szerepéről)
- aki a rendszerváltoztatás első, szabadon választott kormányának megpuccsolására - egyes szakértői vélemények szerint, titkosszolgálati eszközökkel - szervezett taxis blokád mellé állt, nyilvánosan szembehelyezkedve az elképzelhetetlenül nehéz helyzetben lévő Antall-kormánnyal
- aki ezzel a politikai állásfoglalással és kiállással - köztársasági elnökként - megrengette a kommunista-szocialista évtizedek után először megválasztott, demokratikus kormányba vetett hitet
- akinek segítségével mesterségesen fenntartották a magyar médiában a rendszerváltoztatás előtti állapotokat, aminek köszönhetően a komcsi elvtársak, III/III-as ügynökök ugyanúgy hemzsegtek az újságok, rádiók, televíziók szerkesztőségeiben, mint 1990 előtt
És még hosszan sorolhatnám... Hát, ehhez a politikai ethoszhoz, ehhez a morális attitűdhöz akarják felzárkóztatni Karácsonyt. Na, ez könnyedén menni fog. Karácsony báb ugyanis tökéletesen alkalmas mindezekre.
De legalább ne hazudd őt államférfinek, Tordai! Ahogy Szabó Tímea sem kimondottan Zrínyi Ilona…”