- aki egy nyugatról diktált, az Antall-kormányra ráerőszakolt alku miatt lehetett egyáltalán köztársasági elnök, egy marginális párt színeiben, a »szabad« Magyarországon
- akinek ’56-os múltjával villogott az SZDSZ, ezzel is bizonygatva antikommunista beállítottságukat. Mindkettőről gyorsan kiderült, hogy kizárólag a politikai látványpékség kelléktárához tartozott. 1994-ben az SZDSZ boldogan hatalomba segítette a posztkommunista MSZP-t, Göncz Árpád ’56-os ténykedése pedig - hadd legyek gáláns ezúttal -, finoman szólva is megosztó. (A Szabadság tér ’56 című műsorsorozatban volt szerencsém jó néhány ’56-os hőssel, megkínzott, meggyötört túlélővel beszélgetni, akik közül többen is igen dicstelen történeteket meséltek Göncz Árpád ’56-os szerepéről)
- aki a rendszerváltoztatás első, szabadon választott kormányának megpuccsolására - egyes szakértői vélemények szerint, titkosszolgálati eszközökkel - szervezett taxis blokád mellé állt, nyilvánosan szembehelyezkedve az elképzelhetetlenül nehéz helyzetben lévő Antall-kormánnyal
- aki ezzel a politikai állásfoglalással és kiállással - köztársasági elnökként - megrengette a kommunista-szocialista évtizedek után először megválasztott, demokratikus kormányba vetett hitet
- akinek segítségével mesterségesen fenntartották a magyar médiában a rendszerváltoztatás előtti állapotokat, aminek köszönhetően a komcsi elvtársak, III/III-as ügynökök ugyanúgy hemzsegtek az újságok, rádiók, televíziók szerkesztőségeiben, mint 1990 előtt