Orbán népszavazása nem a népről, és nem is a szavazásról szól

„Több mint egy év után ismét engedélyezték a népszavazásokat Magyarországon, ennek örömére pedig Orbán Viktor azonnal be is nyújtott öt kérdést, mellyel a homofób törvényt kívánja a népakarat által legitimálni. Karácsony Gergely sem tétlenkedett, nem sokkal a miniszterelnök után ő maga is benyújtotta öt kérdésből álló népszavazását, melyben többek között kitér a Fudan Egyetem terveinek eltörlésére, az autópályák koncesszióba adásának kérdésére, és az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra is.

Habár a főpolgármester és a kormányfő kérdései annyira eltérnek egymástól, hogy akár két párhuzamos valóságban is feltehették volna őket, a kezdeményezések rámutatnak, hogy a közelgő választásokkal mindkét oldalnak égető szüksége van a nép támogatására.

De vajon mit értenek a politikai szereplők a népakarat fogalmán, reprezentálható-e valamiféle közös vélemény a népszavazással, és mi a garancia arra, hogy a szavazás bármit is ér majd a hatalommal szemben?

A népszavazás a közvetlen demokrácia egyik eszköze, éppen ezért rendkívül fontos mind a kormánynak, mind pedig az ellenzéknek ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a választókkal. Míg az ellenzék az előválasztást igyekszik felhasználni, hogy elérhetőbbé tegye magát a választópolgárok számára, addig a Nemzeti Együttműködés Rendszere már évek óta a nemzeti konzultáció eszközével próbálja a politikába való közvetlen beleszólás látszatát kelteni.”