A megbízhatóság nem más, mint képesség az ígéretre, amelynek megtartásában a másik ember biztos lehet. Egyik oldalon igény, amivel elvárjuk a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedést, a másik oldalon pedig vállalás, amivel a választott vezetők előre meghatározzák a jövőbeni magatartásukat, vagyis saját személyükkel állnak jót egy még nem létező, de rajtuk is múló jövőért.
A bizalom értékes adomány, mert az ember saját jövőjét, önmagát teszi kockára azzal, hogy valakit vagy valakiket kitüntet vele.
Elnézve az összegyógyult, Gyurcsány Ferenc által vezetett magyar ellenzéket, az a kérdés motoszkál az emberben, a tapasztalatok és a felfeslő látszatok alól kitüremkedő valóságot elnézve, vajon tényleg elhihető, hogy azt teszik majd, amit a kampányban mondanak? Vajon van-e hitelük bármilyen ígéretre, és legyen szó bármiről, elegendő garancia-e a személyes jótállásuk?”