Nem teszik plakátokra

„De mi történik, ha az éveken keresztül építgetett látszat mögöttfeltárul a valóság? Mint Karácsony Gergely Die Zeitnak adott interjújában, amelyben elmondta, hogy mi az, amit majd nem tesznek plakátokra, mert veszélyes lehet a választás kimenetelére. Vagy Cseh Katalin esete, amikor kiderült, más a gyakorlat és más az éveken át szajkózott politikai szöveg. Ebben az esetben kell elkezdeni a bizalomról beszélni.

Mindannyian különféle kötelékek és kapcsolatrendszerek között élünk, ezek legyenek akár személyesek vagy nyilvánosak, szerződésen alapulnak, amely szerződés lehet ténylegesen megkötött, mint a házasság vagy egy üzleti tranzakció, de lehet szokásokon nyugvó, hallgatólagosan elismert is. Ilyen vagy olyan, egy biztos, csak megbízható ember képes kötelékekbe lépni, azaz közösségi módon élni.

A megbízhatóság nem más, mint képesség az ígéretre, amelynek megtartásában a másik ember biztos lehet. Egyik oldalon igény, amivel elvárjuk a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedést, a másik oldalon pedig vállalás, amivel a választott vezetők előre meghatározzák a jövőbeni magatartásukat, vagyis saját személyükkel állnak jót egy még nem létező, de rajtuk is múló jövőért.

A bizalom értékes adomány, mert az ember saját jövőjét, önmagát teszi kockára azzal, hogy valakit vagy valakiket kitüntet vele.

Elnézve az összegyógyult, Gyurcsány Ferenc által vezetett magyar ellenzéket, az a kérdés motoszkál az emberben, a tapasztalatok és a felfeslő látszatok alól kitüremkedő valóságot elnézve, vajon tényleg elhihető, hogy azt teszik majd, amit a kampányban mondanak? Vajon van-e hitelük bármilyen ígéretre, és legyen szó bármiről, elegendő garancia-e a személyes jótállásuk?”

Fotó: Brendan Smialowski / AFP