Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A múltat szemrebbenés nélkül letagadó ellenzéki összefogás példa nélküli előválasztásra készül.
„Licitálás, nagyotmondási verseny, populista szólamok és demagóg ígéretek – ezt látjuk, ezt halljuk ma az ellenzéki oldalon, ahol ismét megalakulóban van a »Hazafias Népfront«, csak éppen most ellenzéki előválasztási listának hívják. Rendszerek jöttek és mentek, ám a baloldalra oly jellemző erőszakos hataloméhség, az irigység kultusza, az internacionalizmus és a múlthoz való sajátos viszony megmaradt. Minden, ami a baloldalon visszataszító volt, ami Magyarország történetén szégyenfoltot hagyott, most ott burjánzik azon a különös építményen, amit összeeszkábáltak, és amit oly előkelően »demokratikus ellenzéki összefogás« névvel illettek. A rég áhított vegytiszta szociáldemokráciát, egy esetleges »harmadik utat«, urambocsá’, szuverenista, nemzeti baloldalt továbbra sem láthatunk. Hiányzik az ahhoz szükséges szellemi teljesítmény.
A múltat szemrebbenés nélkül letagadó ellenzéki összefogás példa nélküli előválasztásra készül. Ám most nem csupán saját, hanem a Jobbik múltját is le kell tagadniuk. Nem könnyű feladat, nagy tehertétel. Az állampárti örökséget, Gyurcsány kormányzását és a Jobbik rasszista, antiszemita kirohanásait kell egyszerre a saját múltjukból végleg eltörölni. Habár van benne rutin és bőven akad tapasztalat is, mégis nehezebb intellektuális kihívásnak tűnik, mint egy valódi szociáldemokrata közösséget felépíteni. Ők mégis az előbbit, a morálisan is megkérdőjelezhető utat választották. Költői kérdés ugyan, de feltehetjük, hisz így nekik és nekünk is rosszabb lett egy kicsit. Miért nem egy valódi, őszinte alternatíva létrehozásába fektették azt a szellemi energiát, amit a múlt semmissé tételébe tesznek most bele?”