Euró: igen vagy nem? Ha igen, mikor?

„Fel kell készülnünk az euró ügyé­ben a szokásos féligazságok, elhallgatások varázslatos kombinációira. Ami az európai közös pénzt illeti, megalkotása gondolatilag már a múlt század hatvanas évek közepén a hattagú Európai Gazdasági Közösségben felmerült. 1969-ben Werner volt luxemburgi miniszterelnök már a tervezettel is előállt. Szerinte a kívánatos eszköz tízéves előkészítő munka után, 1980-ra valósulhat meg.

Feltétele, hogy az érintett országok addigra tökéletesen harmonizálják monetáris és fiskális politikájukat, beleértve az adók harmonizációját is. A közös pénzkibocsátást végző bank közös paritásos irányítás alatt állt volna. A nagy(dollár) »világpiac« azonban mást látott célszerűnek. Az addigra már Európát elárasztó dollár urainak nem kellett egy konkurens pénz(hatalom). Tele voltak megsemmisítő ötletekkel. Megállapodtak a kőolajtermelőkkel, hogy utóbbiak hatalmas áremeléseket hajtanak végre és fizetségként csak dollárt fogadnak el 1973-tól.

Ezzel egy időben a dollárt is megszabadították az arannyal való kapcsolattól, és le  is értékelték, megszűnt a fix árfolyamok rendszere  is. Az európai dollárhegyek azonnal leapadtak és átvándoroltak a Közel-Kelet olajtermelőihez, a Werner-tervnek pedig hosszú időre lőttek. A magándollár és urai ismét nyeregben érezhették magukat, mert mindenkinek ismét dollár kellett, hogy az olaj- (és földgáz-) import miatti tetemes deficiteket finanszírozni tudják.

Ma már szinte mindenkinek világos, hogy az euró, már létrejötte óta, olyan közös pénznem, ami a német gazdaságnak kellően gyenge ahhoz, hogy masszív szállí­tó­képességét folyamatosan fenntartsa, a délieknek pedig túl erős ahhoz, hogy erre érdemben vála­szolni tudjanak Már az euró bevezetéséig bekódolt krónikus egyensúlytalanságok mára kép­vi­selhetetlenné váltak, amit a covid csak tetézett. A déliek költségveté­se folyamatosan nagy deficiteket mutat, a felhalmozott államadósságok pedig a kívánatos GDP-arányos maximális 60 százalék helyett inkább 100-210 százalékosak. Szóval az eurókígyó elérte saját farkát és bele is harapott. A kérdés csak az, hogy fel fogja-e saját magát falni?

Van-e olyan magyar aki azt hiszi, ha az Európai Központi Bank hazánk felé elzárja az eurócsapot, majd az Európai Parlament intézkedni fog érdekünkben? (Ha van is, a hajdani OPNI-ban lenne a helye.) Az Európai Központi Bank felett az Európai Unióban nincs felügyelő  testület, sem a parlament, sem a bizottság. Az, hogy mégis  kitől függ , az 2008-09-ben kiderült, amikor az éppen elsüllyedni készülő európai központú, de nemzetközi tulajdonú bankokat az amerikai jegybank mentette meg, és még csak kérdést sem tett fel az EKB-nak, hogy mit szól hozzá.

Ekkor vált teljesen egyértelművé, hogy az EKB – és az euró  is – nem egyéb, mint a magándollár érdekében működő kerítőháló. Gyurcsányné tehát az európai egyesült államok tartományi státuszára vágyik, amikor nekünk eurót ígér. Komolyan a csatlakozást csak akkor kell mérlegelni, ha az unió visszatér az erős nemzetek közösségéhez. Ez viszont ma nincs kilátásban. Csatlakozásunk  pillanatnyilag hasonlítható a párhuzamosokéra, azok is definíció szerint a végtelenben találkoznak. Kivárjuk, türelmesek vagyunk.”

Fotó: Fanatic Studio / Gary Waters / SCIEN / FST / Science Photo Library via AFP