Ebben a küzdelemben helytállni morális kötelessége Közép-Európa kereszténységének.
Az ateisták nem értik. De hát miért is értenék? Akkor nem lennének ateisták.
A meglehetősen harcos alapállású Magyar Ateista Társaságnak nem tetszik, hogy a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet imamozgalmat indított azok számára, akik így szeretnének hozzájárulni betegeik gyógyulásához. S mivel ez egy szekuláris humanizmusban hívő társaságnak skandallum, nem átallottak perre vinni a jó szándékú kezdeményezést.
Igen, ez is 2021 valósága: az önfelemésztő nihilizmus egy fokán az is per tárgya lehet, ha imamozgalmat indít egy intézmény – merő jó szándékból. A részvételre természetesen senki nem kötelezett senkit,
A csatlakozás önkéntes és nemes gesztus – sőt, a a keresztény hit szerint gesztusnál sokkalta több. Mégis, a helyzet jelen állása szerint bírósági ügy lesz belőle.
Az ateisták nem értik. Mint mondják, ez már az új ateizmus, amely amerikai mintára harcos, támadásokat indít, jogi úton is konfrontálódik, egyfajta szabadságharcot hirdet. A „körülöttünk minden elnyomás és mindenkit minden alól fel kell szabadítani” narratívája ijesztően ismerős: a woke baloldal éppen így gyűri maga alá nagy erővel a nyugati civilizációt, amely elkényelmesedésében kitermelte őt. Ugyanakkor mégiscsak faramuci a helyzet – az értetlenség szül heves offenzívát.
Az „új ateizmus” nagy szomorúságára azonban itt él velünk a régi kereszténység. Szent Benedek válaszútján jár ugyan, de sokmillió lélekben éltető módon lángol, életet ad, lüktet és táplál: kultúrát és nemzetet, családot és egyént. Megteremtette és újrateremti ma is mindazt, amiben élünk, s bár helyenként látványosan elkényelmesedett, máshol már az önfelszámolás gondolatát is elkezdte magáévá tenni, megannyi ponton új erőre kap, magára és Istenére talál. Ha visszaszorul; megerősödik. Ha támadják; evangéliumibb lesz.
a jövőlátó építkezés küzdelme a rombolással.
Ebben a küzdelemben helytállni morális kötelessége Közép-Európa kereszténységének. Imamozgalmakon, személyes életutakon és közösségi megújuláson keresztül, a szűk ösvény kihívásait vállalva újra és újra igent kell mondanunk a hétköznapjainkban.
És soha fel nem adni.
„Az állam nem tudja előírni az embereknek a kereszténységet” – mondta Habsburg Eduárd korábbi nagykövet a Danube Institute rendezvényén, ahol a Nyugat és a kereszténység jövőjéről beszélgetetett Raymond Ibrahim amerikai szerzővel.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Bárkányi Bence szerint nem azért történt, mert nem ismerné a legalapvetőbb mértékegységeket.
Míg Kiszelly Zoltán szerint Orbán Viktor pártja túl van a választási vereség vizsgálatán, Horn Gábor szerint a Fidesz messze van még attól, hogy megfejtse a valódi okokat.
