Augusztus 20.-a nagy ünnep, és jól van ez így

„Augusztus 20.-a nagy ünnep, és jól van ez így. Még azzal sincs baj, hogy ilyenkor mindig előjönnek az Intelmek szokásos passzusai az egynyelvű ország törékenységéről és gyengeségéről.

Ellenben roppant jó lenne, ha egy kicsivel többet tudnánk az István-i kor, illetve az egész középkor működésmódjáról.

Nem gondolom persze, hogy az össznépi tudásnak a középkor mély ismeretén lehet és kell alapulnia. Ilyen helyzet nemigen alakulhat ki. Ám politológusként nagyon is fontosak számomra azok a hagyományok, amelyeket a politikatudomány predemokratikus hagyományokként azonosít.

A mi tudományterületünk azt mondja, hogy azokban a régiókban, ahol ezek a tradíciók (mondjuk a városi autonómia) nagy számban léteztek, ma is előbbre tartanak, mint azok a régiók, ahol ezek nem voltak meg vagy csak csökevényesen.

Szóval milyen predemokratikus hagyományaink vannak nekünk?

Erről nagyon jó lenne nem csak többet olvasni, hanem – akár így nemzeti ünnep táján – beszélni is. Egyetlen – számomra fontos – témát említek. A nemzeti és a kozmopolita dimenzió egymáshoz való viszonyát a középkorban. Szekfű Gyula, más történészekkel vitatkozva számos könyvet, tanulmányt, cikket írt erről az 1930-as években. Akkoriban például nagy vita folyt arról, hogy az időben visszamenve hogyan lehet például nemzetekről beszélni. Mikor jön létre a nemzet, és ha még nincs nemzet, akkor mi van?

Én persze nem vagyok történész, noha rendkívül érdekel a régi korok politikája (is).

A predemokratikus hagyományok folyamatos vizsgálatának kérdése véleményem szerint korántsem csak ünnepekre való, hanem vastagon közügy. Olyan közügy, aminek egy önmagát modernnek és demokratikusnak képzelő politikai közösségben evidenciának kell lennie.”

Fotó: MTI/Máthé Zoltán